Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A világrahozott syphilis. Syphilis congenita
201 mondanak. Az anyák valódi immunitása kétféle módon jöhetne létre, ú. m.: aktiv immunitás útján, midőn a lueses férj virust tartalmazó spermája minden egyes coitus alkalmával az egészséges asszonyt immunizálná, de valószínűbb, hogy a férfi vírusos spermája nem immunitást, hanem kontakt syphilist okoz. A másik — még erőltetettebb — magyarázat az volna, hogy a beteg magzat ellenanyagai az anyába jutva, azt passive immunizálnák. De ennek meg ellene szól az a körülmény, hogy az újszülöttek épúgy mint általában az újszülött állatok — Bauer, Schkarin és mások vizsgálatai szerint — védőanyagot nem képesek produkálni s nincs semmi okunk sem feltételezni, hogy a magzat intrauterin életében másképpen viselkednék. (Csak közbevetőleg említem meg, hogy az újszülöttek savójának e viselkedése adhatja magyarázatát annak a ténynek is, hogy nem egyszer előfoi’dul, hogy a +WR.-S anya magzatja eleinte — WR.-val bír, mely csak később válik posi- tivva.) Legfőképpen ellentmond azonban az anyák ily immunitásának a WR., melynek igénybevételével Knöpfelmacher és Lehndorf, Bauer, Engelmann, Baisch, Ritschel, valamint a Bársony klinikáján igen nagy anyaggal dolgozó Nádosy (1910) egybehangzó eredményei bebizonyították, hogy azok az anyák is, akik lueses magzatokat szültek, ámbár magukon a betegség semmiféle manifest jelét nem viselték is, sőt a legtöbbjük anamnesisében is a lueses fertőzést jóhisze- müleg tagadta, kevés kivétellel positiv s erűmre acti ót adtak, mely reacliók. amint azt magam is tapasztaltam, antisyphilises kúrákkal többnyire átváltoztathatok negativra. ■ Érdekesen illusztrálja azt, hogy a CoLLES-féle «törvény» nemcsak serologiai, de klinikai alapon is megdőlt Eengelmann (1909) egy idevágó esete, melynél egy a lues minden manifest tünetét nélkülöző asszony, ki egy kimondottan lueses férfival való első házasságában több congenitalisan syphilises magzatnak adott életet, második házasságában biztosan egészséges apától ismét lueses gyermeket szült. Trichinese pedig nem csupán a positiv, de az igen kivételesen előforduló negatív WR.-s, többször elvetélő, de luesszel fertőzött asszonyoknál is megtalálta a placenta maternalis részletében is a spirochuetákat, melyek az anya lueses megbetegedését kétségtelenné teszik. Magam, mint azt 1912-ben közöltem (Bp. Orv. Újság) régebben gyűjtve az eseteket, 42 congenitalisan lueses magzatot szülő, vagy a syphilis kétségtelen jeleit magánviselő magzatot abortáló, de látszólag egészséges anya közül 37-nél positiv WR.-t kaptam. Feltűnt azonban, hogy épen ezek, a minden luesesnek felfogható szemmelláthaló tünetet nélkülöző anyák közül, még az intelligensek közül is, oly nagy számban tagadnak — különösen oly primiparák. akik kb. egyidőben fertőzteltek és estek teherbe — minden megelőző tünetet, úgy, hogy ezt az állításukat kénytelenek vagyunk elfogadni s elismerni azt, hogy ily esetekben valószínűleg gyakoribb a secund.er tüneteknek elmaradása (syphilis occulta), ami a normalis fertőzéseknél felette ritka. Nézetem szerint ennek az okát abban a viszonyban kereshetjük, melyben a syphilidek és az inger állanak egymással. Mint már előadtuk, példákkal igazolva van,
