Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A világrahozott syphilis. Syphilis congenita
197 hogy a syphilis későbbi átadiumciiban is a betegáég a szülőről dt- származhatik az utódra. Ezen az alapon azután ismét az új kérdéseknek egész sorozata merült föl. E kérdések közül az első és egyik legnagyobb fontosságú az, hogy mily módon, mily utakon jut át a betegség az utódra. A fogamzás, azaz az ondó és pete útján (spennatogen és ovularis fertőzöd) vagy a fogamzás után a placentán keresztül fertőződik-e a magzat az anyától. S ha a fogamzás révén a betegség átszármaztatása lehetséges, akkor jogosan szólhatnánk öröklött — hereditdáOá — syphi- liáről, míg ha csupán a fogamzás után lehetséges a magzat fertőzése, akkor szigorúan véve nem öröklött, hanem helyesen világrahozott, veleszületett — kongenitaliá — syphilisről, szólhatunk, amely voltaképpen szintén szerzett, csakhogy a méhenbelőli életben, haematogen úton szerzett syphilis. A fogamzás, azaz az ondó és pete útján származó germinativ syphi- liá lehetőségének számos híve volt s van még ma is védője. Különösen Kassowitz (1875), ki az intrauterinalis postconceptionalis fertőzést egyáltalában tagadta, hirdette a betegség ily átörökítését s a germinativ syphilis létezése mellett foglal állást ma is — ámbár a fogamzás utáni syphilis tagadása nélkül — többi között oly tekintélyes autor is mint Finger (1913), valamint F. Lesser (1914). Azt azonban maga Finger is elismeri, hogy a spermatogen vagy ovularis fertőzési mód exakte nem bizonyítható ép oly kevéssé a syphilisnél, mint egyéb fertőző betegségeknél. Kétségen kívül áll, hogy anatómiai difformitások, anomáliák, bizonyos betegségekre (pl. gümősödés stb.) hajlamosító anatómiai elváltozások, egyes szervek sajátos debilitása és vulnerabilitása avagy maga az egyéni dispositio germinativ úton átörökíthető, de több mint kétségesnek kell tartanunk a fertőző betegségeknek a nemzés útján való átvitelét az utódra. A kérdés meritumára azután igen kevéssé fontos az, — ámbár Finger felette hangsúlyozza — hogy megtalálható-e az ovolumban és ovariumban a spiroch;eta pallida (Woeters, Hoffmann, Levaditi positiv leletei), vagy hogy a syphilisesek spermája virulens-e (Finger és Landsteiner, Uhlenhuth és Mulzer eredményes átójtásai), mivel ezekben az esetekben is kétóégeónek á alig hihetőnek kell tartanunk azt, hogy ily viiuát tartalmazó, tehát elváltozott chemismusu, beteg .sperma a petét, még ha az ép iá, meg termékeny itáe, avagy megfordítva a ápirochaetatartalmti pete az egészséged spermából fogamozzék. Ezidőszerint tehát a fogamzás alkalmával történő germinativ fertőzési, mint tudományosan nem bizonyíthatót, el kell ejtenünk, amint azt már a spirochíeta felfedezését megelőző időben is többen s főleg Matzenauer (1903) kívánták. Tehát a syphilisnél az utódra való átszármaztatásnak egyedüli módja a fogamzásutáni fertőzés (syphilis postconceptionalis s. pla- centaris) s ebből kifolyólag, minthogy a magzat mindig a pete megter- mékenyülése után az anyától fertőztetlietik, az egyedüli helyes, terminus technicus a világ rahoz ott, veleszületett syphilis (s. congenita). A mag-
