Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A világrahozott syphilis. Syphilis congenita
Í98 zat fogamzás után való fertőzésének ténye kétségtelenül be van bizonyítva a fertőző betegségek nagy csoportjánál s azt a syphilisnél mamársenki- sem tagadja. KASSOwiTznak az a sokáig védett és vitatott nézete, hogy a lueses virus a foetalis vérkeringésbe nem juthatna be, teljesen túlhaladott, sőt Caspary azon kísérlete által, melylyel bebizonyította, hogy az anya vérkeringésébe került czinnober a magzatéba átjuthat, meg- czáfolt álláspont. A fertőzést okozó virus, amint azt már Behrend, Caspary, Neumann és Vajda is hangoztatták, a beteg anya vérkeringése útján bejuthat a magzatba. Avval a modern megállapítással, amit — mint már említettük — még többen elleneznek, de amit ezidőszerint egyedül helytállónak kell tartanunk, hogy a világrahozott óyphiliá mindig föganizááutani éá nem ge ríni nativ fertőzéá eredménye, egyszersmind számos, még ma is sokat vitatott kérdés eldől. Tankönyveink legnagyobb részében még három alternativa szerepel mint a világrahozott syphilis forrása, t. i. 1. ha egyedül az atya, 2. egyedül az anya, 3. ha mindkét szüiő syphilises. Az atyai, paternaliá óyphiliá szerepe, melyet a szerzők nagy része azelőtt a világrahozott syphilis egyedüli okának vallott Swediaur (1801), Colles (1837), Bednár (1853) nyomán, ha a germinativ öröklést kizárjuk, sokat veszít a magzatra való fontosságából. Ha a beteg s chemismusában elváltozott sperma nem képes megtermékenyíteni a petét (inficiálni igen /), akkor természetesen magzat sem származhatik e coitusból. Másrészt, mint a megbízható megfigyelések egész sora bizonyítja, kétségtelenül lueses férfi is nemzhet egészséges utódot, ami csak akként lehetséges, hogy a lueses, sőt /7cu7ti-lueses egyén ondója csupán fakultative tartalmazza a vírust, azaz időnkint lehet ép és vírust nem tartalmazó spermája, amely utóbbi azután az ugyancsak ép petét megtermékenyítheti s- így foetust, — sőt svphilistől mentes anyától ép és egészséges magzatot — produkálhat. Így pl. Charrier esetében a több év óta lueses férfi fertőzött nejével syphilises, egészséges kedvesével egészséges gyermekeket nemzett. Manifest secundae r (Notta, Raynaud Fournier) és tertiaer (Rayer, Bertin, Virchow, Kaposi, Róna) jelenségek. sőt heregummák (Poor F. és máóok) mellett is észlelték egészséges utódok nemzését s elég gyakori, hogy olyan atya, kinek egészséges gyermekei vannak (magam is ismerek több ily esetet) később tertiaer jelenségekkel megvallja, ho^y luesét házassága előtt acquirálta. Egyre valószínűbbé válik, hogy a paternaliá óyphiliá cóak úgy képzelhető el, ha a férj előbb nejét fertőzte á ez viázi át a magzatra a áajdt áyphiliáét. Tehát a magzat tulajdonképen nem az atya, hanem az anya áyphiliáét kapja meg, ó a kizárólagoáan atyai óyphiliá, ha az anya nem infici ál tat ott, át nem örökíthető. Az anyai, maternaliá óyphiliá átszáll magzatára, az utódra kétségtelenül. A modern vizsgálatok azoknak a régibb szerzőknek adnak igazat, akik — mint Cullerier (1854), Notta (1860), Charrier (1862), Öewre (1868—72) — egyedül az anyai syphilist tartották az utódra átszármazónak. A magzatra nézve mindig az anya áypliiliáe a döntő,
