Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A metasyphilises vagy syphilogén betegségek
187 egyenesen tagadják, sőt egyes szerzők figyelmeztetnek arra, hogy a betegre nézve épen nem közömbös szervezetének akár kénesővel, akár arzénnal való elárasztása. Kétségtelen noguchi vizsgálatai óta, hogy a paralysisesek és tabesosok «spiroehaeta hordozók» s így e betegségek elleni küzdelemben a kórokozó elleni küzdelem talán még sem tekinthető czéltalannak. Siccard és Reilly (1913) szerint a salvarsan rendszeres és prolongált alkalmazása mellett a progressiv paralysis fejlődése előnyösen változnék meg azáltal, hogy a remissiók gyakoriabbak, a beteg foglalkozását is folytathatja, ámbár gyógyulásról s zó sem tehet. Ily betegeknél a liquor WR-ja állandóan és makacsul positiv marad még a legintensivebb therapia mellett is, amint azt Jeanselme, Vernes és Bloch (1913) is konstatálják, runge (1914) nagy anyagon, 555 paraly- sises esete alapján indikáltnak tartja a salvrasan minél nagyobb adagokban vaió alkalmazását. Rendesen minden ötödik napon 0‘4(J salvarsant ad gyüjtőérbe koncentráltan azaz 38 cm3 frissen destillált vízben akként, hogy egy kúránál 5-0 gr. összmennyiségre emelkedik s e kúrát 1—2 hónap múlva még egyszer megismétli. Statisztikája szerint a remissiók annál gyakoriabbak volnának, minél több salvarsant kapott a beteg — de meg kell jegyeznünk, hogy a paralysis therapiás befolyásolásának megítélése természetesen igen nehéz, mivel a hosszú időre terjedő remissiók nem egyszer minden therapia nélkül is hekövetkeznek. Mások éppen ellenkezőleg salvarsan után a bántalom rohamos rosszabbodásáról referálnak. Mindenesetre jogosult skepsissei kell egyelőre fogadnunk Ravaut (1914) therapiai eredményeit, melyet tabesesek és paralysiseseknél a neosalvarsannak intraduralis alkalmazásával elért. Nevezett autor 0-60 neosalvarsant 10 cm3 destillált vízben oldott s ebből 1—4 cseppet fecskendezett be egy-egy betegnél nyolcznaponként egyszer, összesen hat Ízben intraduralisan, a beteg fejét rögtön az injectio után alacsonyabbra helyezve. Ugyanakkor azonban gyüjtőérbe is injiciálta a praeparatumot. A lueses meningitis két esetén kívül két tabes és egy friss paralysis eseténél az eredménynyel meg volt elégedve, míg a myelitis transversa és két progressiv paralysisnél azt kielégítőnek nem találta. Jeanselme, Vernes és Rloch. kik hasonló módon alkalmazzák a neosalvarsant, a betegség befolyásolásáról nem nyilatkoznak, csupán azt hangsúlyozzák, hogy a leukocyták száma és a liquor fehérnyetartalma hamar csökken. Legújabban néhány szerző a WAGNER-féle eljárást alkalmazza a paralysisnél s intercurrens fertőzőbetegség vírusával remél a betegségre kedvező befolyást gyakorolni s e czélból tuberkulint, polyvalens streptococcus és staphylococcus vaccint alkalmaznak s az ily szereléssel járó hyperleukocytosistól várnak kedvező hatást. Ugyancsak a hyperpiresis és hyperleukocytosis előidézése által a paralysis kedvező befolyására törekszik donáth a natrium nucleinicum adagolásával. A szernek előnye a tuberkulin stb. fölött, hogy komoly mellékhatásai nincsenek s az esetleg jeldnlevő gürnősödést nem aktiválja. * Egy másik folyamat, melyet mi más szerzőkkel egyetértve mindig a syphilissel összefüggésbe levőnek tartunk, a nyálhártyákon és a nyelven mutatkozó leukoplakia (leükoplasia, leukokeratosis). A Ráutalómnál, mely előszeretettel a mértéktelenül dohányos és idősebb férfiak nyelvén, buccalis és ajaknyálhártyáján támad, idősült, lappangó és fájdalmatlan módon krétafehér és gyöngyházfényű élesen elhatárolt foltok keletkeznek, melyek a hámnak, részben a tunica propriának megvastagodása és beszürődése folytán a normalis nyál- hártya színe fölé emelkednek. E hyperplasiás szövet soha le nem vonható a nyálhártyáról. (Dili. diagn. az álhártyás folyamattal szemben.) A nyelven kifejlődő bántalom az esetek többségében, ha ugyan nem mindig rákba megy át. A bántalom már régen ismeretes s azt Alibert, Plu.mbe, Bayer, Wilson a mult század első felében, mint a nyálhártyák psoriasisát,
