Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A metasyphilises vagy syphilogén betegségek
188 ichthyosisát írták le s a hasonnevű bőrmegbetegedéssel identifikállák míg ugyanakkor és később Babington, Mayo, Akton, Sigmund és Kaposi már a syphiliáóel hozták oki összefüggésbe, mások (Hir- LAiRET, Bazin, Mauriac) a syphilis és a mai «diathezis» értelmében vett «arthritismus» szövődményének tartották. Az angol szerzők álláspontja egy Londonban 1874-ben lefolyt vitán kristályosodott ki. Különösen Clarke és Tilbury Fox-nak az a véleménye emelkedik ki a vitából, hogy az «ichthyosis linguae»-t önálló megbetegedésnek tartották s tiltakoztak az ellen, hogy az elnevezés alapján a nyálhártyák e megbetegedése a hasonló nevű bőrbetegségekkel összeköttetésbe hozassék. Schwimmer 1879-ben Clarke és Tilbury Fox véleményének hű tolmácsolója s a megbetegedést ő is ciidiopathiás» betegségnek tartja, melynél emésztési zavarok, dohányzás, mint kiváltó okok szerepelhetnek, a syphilisnek azonban csak a «locus minoris resistentiae» szerepét juttatja. Az újabb szerzőknek azonban mindinkább feltűnt, hogy a leu- koplakiás betegek igen nagy részénél szerepel a lueses kórelőzmény. Schoengartii statisztikailag feldolgozva az eseteket még a Was- SERMANN-reactio előtt, 1896-ban 65%-ban találta meg a syphilist az az anamnesisben, majd nálunk Guszmann (1910) több mint 90%-ban kapott positiv WR.-t. Mi részünkről az utóbbi időben 12 esetet észleltünk s ezek közül 10-nél a WR. állandóan positiv volt, úgy hogy e betegségnél más szerzőkhöz csatlakozva mi is azt véljük, hogy nincs leukoplakia előrement syphilis nélkül. Tagadhatatlan azonban, hogy magát a bántalmat a syphilisellenes kezeléssel már nem befolyásolhatjuk, még ha a reactio szereink hatása alatt negatívvá is válik. Előidézésénél mint kiváltó ok, kétségtelenül szerepet játszik a dohányzás s néha a rósz fogak, melyeknek állandó izgatása alatt a hámosodás zavara beáll, melynek azután elfajulása az a typusos hámburjánzás (carcinoma). Minthogy e betegség, ámbár mindig lueses alapon keletkezik, nem befolyásolható antilueses therapiánkkal s tulajdonképpen önálló nosologiai egységet alkot, mely tekintet nélkül az eredeti syphilis további fennállására vagy gyógyulására, ha egyszer folyamata már megkezdődött, a maga útján halad előre, époly joggal, mint az előbb tárgyalt idegrendszer elváltozások a «metasyphilises vagy syphi- logén betegségek» közé sorozható. De nemcsak a száj nyálhártyáján, hanem a nemi szerveken s a húgycsőben is ismeretesek oly folyamatok, melyek a szájnyálhártya leukoplakia-jávai azonosoknak foghatók fel. Azonban az esetek behatóbb kritikája még nem áll rendelkezésünkre s kétségtelen, hogy az ezen diagnosis alatt közölt esetek egy része ide nem tartozó álhártya- folyamat. Nálunk a GuszMANN-tól (1910) közölt húgycső leukoplakia esetnél Emődi endoskopiai vizsgálattal a bulbus urethrae-ig terjedő nyálhártya elől krétafehér, hátrább gyöngyházszerűen elszinesedelt meg- vastagodását, a ránczképződés durvább és vastagabb voltát tapasztalta. Arra nézve, hogy a húgycső leukoplakiái is rákba mennének át, a tapasztalati adatok még hiányoznak.
