Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A metasyphilises vagy syphilogén betegségek
183 kevesbedik, még azoknak is feltűnik, hogy a tabesesek anamnesisében a syphilis feltűnő nagy számmal szerepel. Erb nagy statisztikájában, melvnek pontosvoltát ellenfele Leyden is elismerte, 6000 25 éven felüli egyén anamnesisét állítva össze, kiderítette, hogy a vizsgáltaknak csupán 12% állott ki secumker tüneteket, míg a tabes statisztikájában a secundwr tünetekkel járó syphilis 63%-al szerepel! Érdekes a syphilisrecidiváknak a későbbi paralysishoz aránya is. Mattauschek és Pilcz (1013) több mint 4000 luesszel fertőzött katonatisztről szóló statisztikája szerint a recidiva nélkül lefolyt esetek 41‘23%-ban para- lysisbe mentek idővel át, az egyszeri recidivát mutató esetek 3'51%-ban, míg többszöri recidivát mutatók csupán l-33%-ban. E statisztika a therapia fontosságát bizonyítja a paralysis-tabes prophylaxia szempontjából is, mivel azt mutatja, hogy nemcsak a spiroclneta megtelepedésének helyét kell tekintetbe vennünk, hanem azt is, hogy a többször láthatóvá váló recidivákat okozó fertőzés még a léhább egyént is ismételt therapiára ösztönzi, míg a látható vagy érezhető recidivák elmaradásánál — amint azt naponta tapasztalhatjuk a praxisban — a betegek nagy része betegségével nem törődővé válik. Viszont azt is meg kell említenünk, hogy Nonne (1912) ismer oly eseteket, ahol az iliető betegek úgyszólván életfeladatukká tették luesuknak gyógyítását s az intensiv kúrák daczára is kifejlődtek a metasyphilises bántalmak. A felsorolásunkban 2. és 3. alatt említett theoriák között csupán nunnge-különbség van. de lényegben — a syphilises eredetben — mind a kettő egyezik. A 3-ik theoriának, mely a óypliilióen kívül endogen vagy exogen traumát kíván meg a metasyphilises idegbántalmak fellépéséhez, nagy valószínűséget kölcsönöznek azok a megfigyelések melyekre Scheiber irányította a figyelmet. Nefter Ázsiában a kirgizek között, Dravie- Trennen az arkansasi négerek között, Glück Boszniában, Däubler a zambézi vidéken, IIolzinger Abesszíniában, Düring Kis-Ázsiában, Salzés Marokkóban tett megfigyelései szerint, mindezeken a helyeken a tabes úgyszólván sohasem fordul elő, holott a syphilis súlyos kórképei gyakoriak, sőt Salzés egyenesen azt állítja, hogy minden marokkói bennszülött syphilisesnek tekinthető. Nem lehetetlen, hogy azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy a kultúra, különösen a modern életmód és a nagy város sajátos izgalmai. a túlfeszített szellemi munka s más endogen traumák, valamint az alkoholismus csökkentik az idegrendszer resistentiáját s hogy a nyugvó spirochíeták előszeretettel válnak aktívvá épen ily resisten- tiájában csökkent vagy ingerrel befolyásolt szövetekben azt már a syphilis általános kortanának íejezetében előadtuk (1. 24. old.). Tagadhatatlan, hogy a tabeses betegek százalékos arányában feltűnően több az intelligens, észmunkát végző egyén, mint a nép egyszerű fia, holott az előbbiekről éppen intelligencziájuknál fogva feltehető, hogy syphilisük gyógyítására mégis csak több gondot fordítanak, mint az utóbbiak. Ez vagy ehhez hasonló endogen traumák
