Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A metasyphilises vagy syphilogén betegségek
184 alkothatják azt az x-et, azaz ismeretlen tényezőt, melyet Neisser tabesnél a syphilisen kívül szerepeltet. De a theoria mellett, mely a syphilises fertőzésen kívül még valamely kiváltó, illetőleg' járélékos ingert is megkíván a szóbanforgó idegbetegségek kifejlődéséhez, annak a körülménynek ismeretében, hogy — amint a liquor-vizsgálatok is bizonyítják — a luesesek igen nagyszámánál már igen korán megtörténik az agy- és gerinczvelőburkok klinikailag észre sem vehető bántalmazása, jogosultsággal bir az a másik vélemény is, mely ily kiváltó vagy járulékos ingerek befolyásának e betegség folyamatok kifejlődésére csekély vagy éppen semmi fontosságot sem tulajdonít. Már a 4. alatt említett theoria ellen, mely a tabest és vele a paralysist a syphilis «quarher» szakának minősíti s a mely felfogást Hitzig és főleg F. Lesser hangoztat, elvi kifogás emelhető. A syphi- lisnek három szakra való beosztását a didaktikai szemponton kívül, az esetek túlnyomó nagy számában észlelhető időbelileg is cyklusos lefolyás éá cáakió ez okadatolhatja s a szóban forgó idegbántalmak beillesztését éppen ily cyklusos keretbe* elhibázottnak s a tényekkel ellenkezőnek kell tartanunk. E folyamatok kifejlődésére úgy látszik nem a fertőzéstől eltelt idő gyakorol befolyást, sokszor a késői syphilishez társul, de Blumel tabest 1 évvel. Schaffer és Nonne ÍVs évvel, sőt Schaffer anyagán Frey 2 esetben 3—4 hónappal a fertőzés után látott keletkezni s Förster nem is tartja ritkának a tabeses illetőleg paralysises symptomáknak már a secundaer szakban való jelentkezését. Úgy látszik, a tabes kifejlődésénél az életkornak nagyobb szerepe van, mint a fertőzés idejének. A fiatal korban vagy a késő öregségben jelentkező tabes csak oly ritka kivétel, mely nem dönti meg a szabályt, hogy a bántalom a 35—45 éves életkorban szokott mutatkozni. tekin-tet nélkül a spirocluetainvázio koraibb vagy későibb voltára. Azt a véleményt pedig, hogy a tabes és paralysisre főleg a nem elég intensiven kezelt vagy egyenesen elhanyagolt syphilis esetek volnának kiszemelve, ily formában nem tartjuk általánosíthatónak. Az elmúlt századokban, midőn a syphilis kezelése még gyermekkorátélve tökéletlenebb volt, eszerint többnek kellett volna a tabesnek is lennie, holott ennek az ellenkezője vehető ki elődeink írásaiból. Ha úgy állítjuk azonban be a kérdést, hogy valószínűbb-e a tabes vagy a paralysis kifejlődése, ha a syphilises szervezet előzőleg csupán hiányosan vagy rendszertelenül lett kezelve, akkor a válasz nem lesz kétséges, amint azt Mattauschek és PiLCz-nek már említett statisztikája is bizonyítja, t. i. hogy minél inkább mondható gyógyultnak a syphilises szervezet, annál kevésbé fenyegetik a metasyphilises bániaknak. de viszont azt is el kell ismernünk, hogy ámbár ritkábban, de igen intensiv és lelkiismeretes kúra után is láttunk már tabest vagy paralysist jelentkezni. Úgy látszik ezeknek az idegbántalmaknak kifejlődésénél az elhanyagolt therapia melleit is nagyobb szerep jut mégis a könyvünk elején már tárgyalt (23. old.) sajátos resistentiacsökke- nésnek. — melyet a 6. theoria említ — mely a különböző szervezetek
