Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphiliskutatás történetének vázlata
12 (1835) a secundser termékekből történt eredményes ójtásait s azokat Waller (1851), Rinecker (1852) s a pfalzi névtelenül író (1856) is megerősítették, sőt már a vér fertőző voltának lehetőségét is igazolták s amellett bebizonyult, hogy a lueses induratio sem mindig fekélyből fejlődik, hanem az mint papula is kezdődhetik. Említettük, hogy Ricord az identitási elméletet megdöntötte, de minden sánkert «elsődleges syphiiis»-nek tartott, mely azonban csak bizonyos ismeretlen körülmények között árasztja el mérgével az egész organismust (az unitaá elmélete). E RicoRD-féle tan azonban még életében tovább fejlődött. Clerc (1854) kísérletei után a lyoni Basse- reau 1852-ben 34 eset szembesítése (confrontatio) útján igazolta, hogy a venereás fekélyből való fertőzés mindig csupán hasonló elváltozást és lokális megbetegedést okoz, míg a sklerosisból mindig siderosis (s nem venereás [lágy] fekély) s alkati syphilis származik, tehát két különálló betegség, eltérő lefolyással (= francia dualista elmélet). 1858—60 Rollet (Lyon) azután kiegészítette a Rassereau felfedezését akként, hogy ismertette a vegyed fertőzéót («chancre mixte»), melyet két más-más vírusnak ugyanazon a helyen való behatolása idéz elő s ekkor a fekély, amely kezdetben lágy, később beszüremkedik és ke- ménynyé válik. Laroyenne (1859) a vegyes sankert kísérletileg is produkálta. Ricord 1857-ben már hajlik a RASSEREAu-RoLLET-féle tanokhoz s 1860-ban azokhoz fenntartás nélkül csatlakozik, maga is duaíis- tává lesz. Míg a franczia szerzők túlnyomó része a Bassereau, Rollet, Ricord és Fournier által kidolgozott franczia dualióta elmélet hívei lesznek, addig a németek egyrésze Bärensprung (1860) nézetének mint német dualióta elmélet-nek csinálnak propagandát, ámbár elfogultságtól mentesen meg kell állapítanunk, hogy a «német dualista elmélet» alig némely jelentéktelen nuanceban tér el az előtte publikált francziától s hogy az mint «önálló elmélet» szerepelhetett, sőt szerepel ma is, talán inkább a nemzeti hiúságnak tudható be. Bärensprung is elismeri a dualitást, csakhogy csupán a lágyfekély vírusát nevezi «Schankergift»-nek, míg a primaeraffectióét «syphilitische Gift»- nck. A másodlagos termékek fertőzőképességét llicoRD-dal szemben hangsúlyozza. «Vegyes sanker»-t nem ismer, hanem két betegség együttes előfordulását ami más szavakkal ugyanaz, mint amit Bollet már kifejlett. Kiemeli ő is, hogy a lágy fekély és primaeraífectio között lényeges különbség van a lappangási időben s míg az első nem ad kiállása után immunitást a szervezetben, az utóbbi igen (amit azonban a napjainkban végzett kutatás megczáfolt). De a franczia dualitás tana sem aratott azonnal diadalt. Az iden- tismus ámbár szintén százados múltra hivatkozhatott, megdülése alkalmával relative véve kevesebb ellentmondást váltott ki. mint a francia dualismus. így pl. Rinecker lehetségesnek tartotta a venereás fekélynek «per heterogenesim» való átalakulását sklerosissá s Gerhardt is a lágy fekélyt a syphilis abortiv alakjának tartotta. Legkorábban fogadták el Ricord után a franciák, Fournier, Lancereaux, Diday. Mauriac.
