Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphiliskutatás történetének vázlata
Hazánkban a budapesti egyetemen 1858-ban habilitálták a «bőr és bujakórtan» első előadójának Poór Imré-L ki később e szakma első rk. professora lett. Poór í. 1857-ben Párisban Ricord tanítványa volt akkor, midőn Ricord már a dualista nézetek felé hajlott, onnan a dualista tanokkal tért haza s így a budapeáti egyetemen a syphili- dclogia már 1858 óta a dualista szellemben taníttatott akkor, midőn Pécsben H. v. Zeissl még 1875-ben a leghevesebben támadta a duális- must s Sigmund is 1859-ben még unista s csupán a 60-as években tér át fokozatosan a dualista álláspontra. Auspitz hasonlóképen unista 1884-ig s Hebra és Kaposi mindvégig megmaradnak ezen az állásponton. Poór I.-n kívül még dualista hazánkban Tóth nép. János Szt.-Rókus kórházi főorvos, ki a kor színvonalán álló önálló munkában tárgyalja 1862-ben e kérdést, továbbá Patrubány Gergely. Ojtási kísérletekről referál az Orvos-Egyesületben 1865-ben az ugyancsak dualista Popper József Miskolczról, míg Herrmann Adolf unista, sőt Finály Zsigmond ugyanakkor identista értelemben szólnak be a dis- cussióba. 1871-ben ifj. Zlamál Vilmos a pozsonyi orsz. kórház bőr és bujakóros osztályának főorvosa ugyancsak a dualista elvek hirdetője «A bujakóros bántalmak kór és gyógytana» c. kompendiumában. Schwimmer Ernő 1874-ben még unista. «Kevésbé kísérletek» — írja ekkor «Rőr- kórtan»-ában (647. 1.) — «mint inkább époly fontos irányadó kórodai észleletek alapján mi is egész határozottsággal az azonossági elmélethez csatlakozunk.» Érvei felsorolása után azt mondja: «lágy és kemény bujafekély (vagy mint a dualisták mondják: bujafekélyek és buja- senyves keményedés) közös ragályból származnak». ScRwiMMERnek ez az álláspontja 1874-ben határozott visszaesés ahhoz képest, hogy hazánkban a dualitás tana már az ötvenes-hatvanas években elismertetett. A nyolczvanas években azután hazánkban is megszűnik a kérdés vita tárgya lenni: a dualista álláspont minden oldalról el van ismerve, mivel megdönthetetlennek bizonyult, csupán Kaposi védi még tovább a ragályazonosság tanát Récsben, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. A dualitás eldöntése után a syphilidologia evolutiójában nyugalmasabb, sensatiós felfedezéseket ugyan nem produkáló de egyes részletkérdéseket megoldásra vivő munka kezdődött, melyben a betegség klinikája, átöröklésének módozatai, az egyes tünetek lokális pathoge- nesise jutott kidolgozásra Fournier, Diday, Gascoyen, Lancereaux, Mauriac, Jullien, Hutchinson, Pellizari, Wegner, Sigmund, Zeissl, Köb- ner, Heubner, 0. Simon, E. Lesser, Lang, Bäumler, Haslund, Pospelow4, Tarnowsky, J. Neumann, Auspitz, Neisser, Finger és társaik munkálkodása alapján. Az aulorok egy csoportja NTEUMANN-al élén a syphili- dek linomabb anatómiáját dolgozza fel. Fqurnier, Lancereaux s társaik a zsigerek, Wegner a csontok, Heubner a verőerek syphilisét, Four- mer, Hutchinson és Hochsinger a világrahozott syphilist világítják meg. Fournier azonkívül az idegrendszer lueses bántalmaira irányozza a figyelmet s már a hetvenes évek derekán hangsúlyozza, anélkül, hogy szava kezdetben viszhangot keltett volna, a tabes lueses származását. De mindezek a kérdések annyira aktuálisak a mi korunkban,
