Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A metasyphilises vagy syphilogén betegségek
180 mely annak a jelzésére szolgál, hogy e bántalmak nem réózjelenáégei a óyphiliónek, hanem következményed elváltozdáai. Nálunk Sariió 1894 és 1898-ban Moebius álláspontján minden tabest lueses eredetűnek vallott s br. Kétly K. (1898) hasonlóképpen a lueses összefüggés mellett foglalt állást a tabest «postsyphilis»-es bántalomnak tartva, míg ugyanakkor Róna egyenesen a syphilises eredet ellen szól.* Ma már az autorok, úgyszólván kivétel nélkül, úgy a paralysis, mint a tabes oki összefüggését a syphilissel kétségen kívülinek tartják, csupán a fölött folyik a vita, hogy elég-e e bántalmak előidézésére a szervezetnek lueses fertőzése, avagy más disponáló, kiváltó, vagy járulékos oknak vagy okoknak jelenléte is szükséges-e ahhoz, hogy azok kifejlődjenek, másrészt fentartható-e e betegségeknek mint «metasyphilisB-eseknek némi elkülönítése a syphilistől, vagy azok egyenesen az aktiv syphilisnek az agy-gerinczvelő rendszerben való nyilvánulásainak, F. Lesser szerint a syphilis quartaer jelenségeinek tekintendők-e. Lássuk először a szóbanforgó idegbántalmaknak a lueses alapon való származtatás egyébiránt folyton kevesbedő ellenzőinek érveit, azután elemezzük azokat a különböző theoriákat, amelyekkel a syphilises eredet hívei az idegbántalmak viszonyát az eredeti alapbetegséghez megmagyarázni törekednek. A metasyphilises betegségeknek a lues-szel való kapcsolatba hozása ellen érvelők főleg két pontra irányozzák támadásukat, mivel a harmadik pont, a spirochaeta pallidának e lsesiókban való ki nem mutathatósága mióta az NoGucm-nak s utána másoknak is sikerült, többé fenn nem tartható. A két, tényekre alapíthatónak hitt ellenvetés a következő: 1. e betegségek (t. i. a tabes és paralysis) lsesiói az idegrendszer egyes elemeinek primaer degeneratióján alapulván, már ezáltal anatómiai szempontból teljesen eltérnek az eddig kieseseknek bizonyult elváltozásoktól, melyek részben egyszerű irritatív, részben pedig kimondottan gyulladásos folyamatok; 2. a syphilisellenes eljárások hatástalansága az említett betegségeknél. De az első ellenvetés ellen felhozható, hogy amint az a legújabb szövettani és liquor cerebrospinalis vizsgálatokból kiviláglik, ezeknél a betegségeknél, ámbár klinikailag nem diagnosztizálható módon, a degenerativ folyamatot az agy-, illetőleg a gerinczvelőburkok észrevétlenül lefolyó, azonban a liquor cerebrospinalisban kimutathatólag lymphocytosist (pleocytosis), fehérnyefelszaporodást és tensiofokozó- dást produkáló, valószínűleg csupán futólagos gyulladása előzi meg, vagy kiséri (Dejerine, Schröder, E. Mayer, Oppenheim éá máóok), amely esetben ez a gyulladás, mely a lues ismert természetével nem áll ellentétben s minden valószínűség szerint a spirochseták közvetlen jelenléte által feltételezett, a primser jelenség, míg a degenerativ processus a másodlagos. Oppenheim (1888) különben azt ki is emeli, * A metasyphilis kérdésének megvilágításával a magyar irodalomban legutóbb Berkovics (1913) foglalkozott.
