Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A metasyphilises vagy syphilogén betegségek
A METASYPHILISES VAGY SYPHILOGÉN BETEGSÉGEK. A syphilidologián kívül más clisciplináknak, első sorban az ideg- orvosláslannak ezidőszerint leghevesebben vitatott kérdései fűződnek a «metaáyphilis» gyűjtő elnevezése alá foglalt betegségfolyamatokhoz. A ma e csoportba emlegetett kórképeknek a syphilissel való aetiologiai kapcsolatát egyes autorok már évtizedekkel ezelőtt hangoztatták nagyértékű, empiriás alapon keletkezett megfigyeléseiket az adatok bő statisztikájával támogatva. Némely kérdés körül az egymással ellentétes statisztikáknak valóságos harcza fejlődött ki, ami azután a kérdéseket azoknak tisztázása helyett még inkább összebonyolította. Úgy látszik, korunknak van fentartva, hogy az utolsó decenniumnak a syphiliskutatás terén tett korszakalkotó felfedezéseire — a spirochseta pallida lelet és kultúrára, állatkísérletekre és a biológiai syphilisreactiókra — támaszkodva fényt vessen a szóbanforgó pathologiai folyamatok természetére. Nincs terünk s e munkának nem is czélja az, hogy mindazokat a bántalmakat, melyeket egyes szerzők a metasyphilis fogalma alá foglalnak, tárgyalja, csupán három oly betegségnek, melynek a syphilissel való kapcsolata ma már nem kétséges t. i. a tabes dorsalis, a paralysis progressiva s az ezektől teljesen eltérő klinikai dignitást igénylő leukoplakia-nak e betegséghez való viszonyát tartjuk meg- világítandónak. Ugyancsak a lues következményeként mutatkozó aneurysmákkaX már az erek megbetegedésénél foglalkoztunk. A paralysis, illetve a tabes-nek a syphilissel való összefüggésének kérdését mai formájában Fournier vetette fel 1875-ben, midőn megfigyeléseinek eredményeként azt állította, hogy a tabesnek okát a syphilisben kell keresni. A nagytekintélyű neurológus, Erb e tétel ellenzőjéből csakhamar annak leghevesebb védelmezőjévé vált, míg hasonló tekintélyek — Charcot, Westpiial és különösen Leyden — mindvégig megmaradtak e theoria ellenzőinek élén. A FouRNiER-féle s Erb, Gowers, Strümpell és Moebius-íóI tovább fejlesztett theoriából fejlődött ki az eleinte «para-» és «postsyphilis»-nek s ma úgyszólván általánosan «metasyphilisD-nek vagy «syphilogén»-nek nevezett fogalom, 12*
