Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - Az idegrendszer syphilise
176 zőek a folyamatra, csupán egész complexumuk utalhat a gerinczvelő- elváltozásra. A gerinczvelőelváltozásnak oly kifejezett betegségtypusával, mint a tabes, illetve annak a lueshez való viszonyával a metasyphilises betegségek fejezete alatt fogunk bővebben foglalkozni s itt csupán felemlítjük, hogy a klinikailag atypusos tabesként lefolyó úgynevezett pseudotabesek egy nagy része közvetlenül lueses eredetű, amennyiben a gerinczvelőburkoknak gummás vagy beszűrődéses elváltozása a hátsó nyalábokra is befolyással lehet. A peripheriás idegek lueses neuriti se csak ritkán prirmcr, többnyire valamely lueses alapon kifejlődött szomszédos képlet nyomása alatt keletkezik. Ily képlet lehet valamely exostosis a koponyacsontok azon részletén, ahol az ideg csupán egy szűk csontcsatornán halad át, vagy gumma, amelyik az ideget a csonthoz nyomja. Az ideg ily compressio alatt állományában sorvad, ha ugyan az idejekorán alkalmazott energiás antilueses therapia a gummát gyors kisebbedésre nem birja. E neuritisek íöleg az agyvelőidegeken észlelteinek s különösen a salvarsan-ama óta irányult reájuk a figyelem («neurorecidiva»). Az oculomotorius- és opticusnak a basalis meningitisszel kapcsolatos megbetegedéséről, valamint a hallóideg specifikus elváltozásáról a szem és fül affectióinál már szóltunk. Előfordul még a trigeminus syphilises neuralgidja s hasonlóképpen az ischias is, mely tüneteiben az egyéb kauzális alapon létrejöttől miben sem különbözik. Az intercostalis neuralgia syphilises provenientiáját Obolensky szerint annak kétoldali fellépése, a különösen éjjel fokozódó fájdalmak s a hosszas fennállás daczára az elfajulási reactio hiánya jellemeznék. Rumpf a plexus cervicalis és brachialis körében lueses alapon támadt neuralgiá- kat is ír le. Oppenheim, Gowers, Lewinsky a korai stádiumban keletkező peripheriás facialis bénulások valószínű okát lueses neurilisek- ben keresik. Neuritis multiplex sypliiliticát írnak le Taylor, Fordyce, Gross, Rumpf s mások. Mindezen neuritis syphilitica peripharicá- kat jellemzi azoknak nyomásra való érzékenysége, érzési zavarok, par- és hyperaesthesiák, an- és hyperalgesiák s az illető idegektől ellátott izomcsoportok sorvadása. A faradés áramra a reactio megtartott, gal- vanra lefokozott. Az idegek körülírt részletén gummás elváltozás (neuritis gummosa) is támadhat s itt a normalis idegszövet tönkremegy. Ily helyen az ideg megvastagodott s friss esetekben fakószínű, régibbekben merev vagy sajtos, fibrosus anyaggá átváltozott. De a gumma secundam is megtámadhatja az ideget, midőn szomszédságában fejlődik ki és átterjed reá. Gummánál, ha az idegállomány is megváltozott, természetesen az elfajulási reactio is kimutatható, amellett, hogy a beidegzett izmok vagy izomcsoportok működési képessége is megszűnik. * Az idegrendszer mindenegyes lueses alfectiójának anatómiai alapja és kiváltó faktora — amint azt különösen Ravalt (1911) hang
