Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - Az idegrendszer syphilise
174 mis szerrel el sem érhetünk, de — valószínűleg a vérnyomás fokozódása miatt — a váratlan exitusnak is ki van a beteg téve. Moravcsik klinikájáról Schuster (1914) szép eredményekről referál. A lues cerebri egy esetében a teljes zavartság, motoros és szellemi nyugtalanság, emlékezeti hiányok, ataxia három intravénás salvarsan infusióra teljesen visszafejlődtek. Más esetekben is javulás volt észlelhető, de oly casusok is voltak, melyeknél a legenergiásabb salvarsan therapia is hatástalannak bizonyult. Kitűnő szer a jodkalium nagy adagja (10—12 : 200 naponta 3—4 evőkanállal Joseph) s a kénesőbedörzsólések (5'0 gr pro die, esetleg 8—10 gr-ra is emelkedőleg kb. 40 napon át), melyeket egymásután alkalmazhatunk. Joseph különösen hangsúlyozza, hogy a jodkaliumot minél tovább adjuk s ha «per os» már nem bírja a beteg, akkor «per rectum» klysma alakjában adjuk (05—l'O jodkalium 70,0—120,0 vízben vagy langyos tejben; Zeissl jodnatriumot ad 3:30 arányban és 6—8 csepp opiumtincturát tesz hozzá). Ha a symptomák eloszlottak, kb. félév múlva Naunyn a kúra enyhébb (3 0 gr. einer.) alakban való megismétlését ajánlja. Exsudativ syphilises meningitis- nél Krönig a lumbalpunctiót ajánlja, oly okadatolással, hogy a feszülés csökkenésével az agyvelőburok felülete felszívóképességét ismét visszanyerheti. A hypophysis elváltozása a szerzett luesnél igen ritka, míg a világrahozottnál gyakoribb, ámbár a legtöbb esetben csupán górcső segélyével demonstrálható (Simmonds 1914). A folyamat lehet diffus kötőszöveti vagy körülírt, gummás. Az előbbit Simmonds rendesen az elülső karélyon észlelte. A gummák többnyire gombostűfej-kölesnyi képletek. Schmorl (1914) feltűnőnek találta, hogy a gummás folyamat nem egyszer a máj hasonló elváltozásával párhuzamosan fejlődik ki, amiből a belső elválasztási szervek kölcsönhatására vél következtethetni. A gerinczvelő közvetlenül syphilises (tehát nem a «meta- syphilis» fogalma alá eső) izolált bántalmai ritkábban fordulnak elő, mint az agyvelő hasonló oktani alapon fejlődött elváltozásai, azonban gyakoribb e bántalmaknak coexistálása az agyvelő hasonló elváltozásaival (Jürgens). A virus anatómiailag itt is elváltozásokat okozhat a gerinezvelőt ellátó erekben (obliteratio, thrombosis, aneurysma), amely lsesiók genesisével már az érbántalmaknál foglalkoztunk. Ezeknek az éraffectióknak természetesen lágyulás, gerinezvelőelfajulások, vérzések lehetnek a következményei. Hasonlóképen megbetegedhetik a gerincz- velőburok, vagy maga a velőállomány, vagy támadhat fajlagos beszű- rődés és körülírt gummás elváltozás is. A gerinczvelő és burkainak egyszerű, de spirochíeták jelenlététől feltételezett hevenyés, valamint idősült gyulladása felléphet primer módon, vagy a környező csontok pathologiai folyamatának folytatásaként. A gerinezvelőburkok — tehát a dura, arachnoidea és pia — egyaránt be lehetnek vonva a lueses bántalom körébe, ámbár gyakoribb, hogy az, ha primser, csupán az arachnoideára és a piára szorítkozik. A gyulladás lehet diffus, az illető gerinezvelőburok egészét vagy na
