Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphiliskutatás történetének vázlata
11 hártyát, csontot — támadhatja meg, amit a «secundaer sankersenyv» s így ir (dues gonorrhoeica))-ról, «Tripperscropheln»-ról és «Tripper- tuberkeln»-ről. A ragályazonosság híve a kiváló Hufeland is. Mások, mint az amerikai Abernethy (1811) és Carmichel a különféle syphilis- termékeket mind külön-külön kontagiumnak tulajdonítják. Azt hisszük, elég példát hoztunk fel arra, hogy annak az időszaknak tévelygéseit, mely Ricord föllépését közvetlen megelőzte, jellemezzük. Ricord halhatatlan és örök érdeme marad, hogy exakt kísérletekre támaszkodva a syphilisről szóló disciplinát reformálta. Nem von le érdemei nagyságából mit sem az, hogy megállapításainak nagyrészét az azóta lefolyt idő túlszárnyalta, hisz a tudomány haladása közben az idő megfordított Saturnusként a gyermekei helyett az apáit szokta felfalni! A haladás útjának felismerése, a kutatás irányának szigorú megszabása, a kísérletes iránynak a speculatio helyébe való tétele s a kísérletekből levonható következtetések logikája, melyre munkatársait és tanítványait is reávezette, Ricord nevét minden időre tiszteltté tették. Hogy tanai oly gyorsan terjedtek szét a világon abban egyéni nagy tulajdonságain kívül azonban része volt annak is, hogy tanai Párisból terjedtek szét, amely város az volt a XIX. század elején, ami az újkor kezdetén Itália volt, tárháza és forrása a modern tudománynak, ahová minden nemzet legkiválóbb fiai gyűltek össze tanulás céljából. Ami onnan indult ki s különösen amire a franczia akadémia — ámbár ebben a korban ott szavazással (!) döntöttek a tudományos kérdések felett — reáverte a bélyegét, azt tudomásul vette minden nemzet, azt negligálni, mint Rell s mások munkáit, nem lehetett többé. Ricord a dogmává vált identismust 1831-ben kezdett 067 blenorrhoeás és másfélezret meghaladó sanker-bubo genynyel és luestermékkel végzett ójtásaival véglegesen megdönti s megállapítja, hogy a kankő éó a danker egymáától különböző, önálló betegáégek, a kankó sohasem oáoz általános syphilises megbetegedést, az alkati syphilis mindig a sanker következménye. Egy ember csak egyszer kaphat indurativ san- kert (ez alól azonban kivételeket is megenged). A syphilis örökölhető betegség s az intraurethralis primaeraffectióra is ő irányította először a figyelmet. E tételei lényegükben máig is fennmaradtak, mig egyéb tételeit a fejlődő tudomány egyenkint döntötte meg. A sankert a har- minczas években még úgy fogta fel, hogy annak mindig azonos a vírusa és az eleinte mindig helybeli természetű («elsődleges syphilis»), bizonyos idő múlva azonban ezeknek egy részénél keményedés áll be. («HuNTER-féle sánker») s ennek az indurationak megjelenése már az egész szervezet syphilises megbetegedését jelenti. RicoRD-tól származik a betegségnek három stádiumra (prirmer, secundar és tertian-) való beosztása. Fertőzőképesnek csupán a primaraffectiót ismerte el, míg a secundar és tertiär termékeknek infectiós voltát tagadta s úgy vélte, hogy a betegség a nyirokmirigyeken való átjutása közben elveszti fertőző képességét. Minthogy csupán az első nyilvánulás fertőző voltát ismerte el, ebből folyt az a tévedése is, hogy a világrahozott syphilis termékei nem fertőzőek. Pedig már ekkor rég közölte Wallace
