Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - Az idegrendszer syphilise
171 és PAiLLARD-nak (1910) vizsgálatai is bizonyítják, midőn nevezett szerzők papulás syphilidekkel ellepett s ugyanakkor baloldali hűdéssel sújtott betegük liquorjában élő spirochíetákat mutattak ki. Hasonló leletről emlékeznek meg Banke és Schneisser is. Az agyvelő syphilises bántalmai lehetnek más szerveknek a spiroch;etafertőzésen alapuló elváltozásainak következményei, de önállóan is keletkezhetnek. Az agycele ereinek óyphiliáeó megbetegedéseivel már a tertiíer syphilises elváltozásoknál szóloltunk (1. 148. old.). Az agyvelőburkok syphilise mint pacchyineningitiá sypli., valamint mint diffus gummáó leptomeningitis basalis mutatkozhatik. A kemény agyceleburok syphilises gyulladása (pacchymeningitis syphilitica) a koponyacsontok fajlagos megbetegedéséről terjed ál a durára. A gummás csonthártyagyulladás mogyoró-, dió-, sőt nagyobb lelapult, merev neoplasmát produkál, mely centrumában elzsiro- sodhat. A folyamat a csontcsatornácskák révén is beterjedhet a csont mélyébe s ekkor a caries sicca kórképében a csont elhal s többnyire ellökődik. Az ellökődés után a dura mater külső felülete elkezd vastagodni (pacchymeningitis). A dura belső felszíne rendesen alig mutat számbavehető elváltozást. Igen ritkán az is előfordul, hogy a dura két lapja között tojásnagyságú gummák fejlődnek ki. A diffus gummás lágy agyoelőburokgyulladásnál (leptomeningitis diffusa gummosa) a kölőszövet és a vasa vasorium apró hajszálereinek környezetében kereksejt felhalmozódás támad, mely előbb- utóbb Összenyomja az ereket s így akadályt gördít a vérkeringés útjába. A folyamat gyakoribb az agyvelő alapján, mint a domború felületén. A diffus, gummás lágy agyburokgyulladás az agyvelő domború részén ritkább mint az agyvelő alapon s ilyenkor rendesen a csontról a kemény agyvelőburokra s innen a piára átterjedt folyamatról van szó. Az élőben való diagnosis elé ily esetben meglehetős nagy nehézségek gördülnek. Még a kortikalis epilepsia és az aphasia utalhatnak leginkább erre a folyamatra. Kisérhetik rövidebb vagy hosszabb ideig tartó hűdések. Hogy a syphilis az agyvelöburkokat mily korán megtámadhatja, azt bizonyítja Dürk és Beitzke két bonczolási lelete is, hol a negyedik illetőleg a hatodik hónapban a fertőzést követöleg már lueses leptomeningitis volt található. A diffus gummás meningitis basalis az agyvelősyhilis leggyakoribb alakja (Oppenheim). A látóidegek kereszteződésén (chiasma) kívül előszeretettel az interpedunkuláris hézagban fejlődik ki a gumma s ez utóbbit teljesen ki is töltheti. Az ilyen agyvelő alapja úgy néz ki, mintha valami megmerevedett folyadékkal, paraffinnal vagy celloi- dinnal volna leöntve. Ez az anyag ellepi az összes árkokat és horpadásokat s az agyvelőidegek eredési helyét fátyolként borítja. Alapos megtekintésnél feltűnik, hogy ezek, kivált a látó-és szemmozgatóidegek, nemcsak e sajátságos anyaggal be vannak borítva, de maguk is megváltozónak, duzzaütak lehelnek s átmetszetük szürke, fakószínű, sárgás, de makroskopiásan normális is lehet. A neoplasma részben kocso
