Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - Az idegrendszer syphilise
170 fejthetik ott hamarosan vagy lassan — éveken, sőt évtizedeken keresztül — hatva az ott levő képletekre. A korai subjektiv tünetek gyaníltathatják az idegrendszer megtámadását. A korán lefolyt, eáetleg cóupán futólagoá meningitiáek teázik megmagy arázhat óvá azokat a késői degener atiókat, (tabes) mint következményes folyamatokat, melyekkel a metasyphilises vagy syphilogen idegbetegségek fejezetében fogunk foglalkozni. A szerzők egyrésze épen mivel a vírusnak az idegrendszerre való lokalisatiója már ily korán valószínűséggel diagnostizálható, minden egyes syphilis esetnél már a korai stádiumban a liquornak ily irányban való megvizsgálását követeli. Hangsúlyozandónak tartjuk, hogy a legtöbb későn kifejlődő idegsyphilis azoknak a sorából kerül ki. amelyek a korai szakban épen nem, nem elégségesen illetőleg nem a kellő erélylyel kezeltettek. Hogy ma az idegrendszer syphilises megbetegedései gyakoriabbak, mint voltak azelőtt, csak részben tulajdonítható annak, hogy a mi intelligens osztályaink életmódja kedvez a betegség idegrendszerre való lokalisatiójának, mert tekintetbe kell vennünk azt is, hogy diagnosti- kánk újabbkori fejlődésének következtében ma inkább áll módunkban a syphilises aetiologiát olyan esetekre nézve is kimutatni, melyeknek oki kapcsolata ezelőtt a diagnostika hézagosabb volta miatt felismerhető nem volt. RuMPFnak azt az izolált véleményét, hogy a korai, «prse- ventiv»'kezelés praedisponálna az idegsyphilis fellépésére, a megfigyelések absolute nem igazolják. Az idegrendszer lassióit svpliilissel beojtott állatokon Steiner, Uhlenhuth és Mulzer, Weygandt, Jakob és Buch tanulmányozták. Jellemzőek azok a klinikai manifestatio nélkül lefolyó hevenyés v. idősült hyperplasias gyulladásos jelenségek, melyeknek székhelye az agy- és gerinczvelőburkok, az a spinalganglionok és erek, mig a degeneratiós elváltozások a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. Buch (1914) kétségtelennek tartja, hogy a kísérleti állatoknak ezek az elváltozásai a spiroehadafertozéssel állnak kauzális összeköttetésben, de morphologiailag miben sem különböznek azoktól az alteratiőktól, melyeket a házinyúl agyvelején idősült adrenalin, ólom vagy kéneső mérgezések is produkálhatnak. Az idegrendszernek a lueses vírussal való korai afficiálása következtében kifejlődő tüneteket részben már Lang ismertette 1880-ban, midőn ily stádiumban futólagos meningealis irritatiókat említ, melyek nem egyszer a bőrön lefolyó eruptiót megelőzik (főfájás, szédülés, le- hangoltság, az érverés gyorsulása, pupillaeltérés, a végtagokban támadó, de gyorsan el is múló parsesthesiak, fáradtság érzete stb.), Jarisch (1881) szerint pedig a másodlagos kiütést a bőr- és inreflexek néhány napon át tartó fokozódása kisérheti. A magyar irodalomban később (1901) Sörös M. hangsúlyozza, hogy a pupillák eltérése a luesnek már igen korai szakában, főképpen férfiaknál igen gyakran észrevehető. Ma, kiváltképpen Rumpf és Aaunyn statisztikai adatokkal kiegészített dolgozatai alapján tudjuk, hogy a syphilis már a fertőzöttáég első évében, sőt nem egy esetben már az első hónapokban az ideg- rendszernek kimutatható anatómiai elváltozással járó megbetegedését idézheti elő. Hogy ily esetek tényleg a központi idegrendszernek a spirochsetával való afficiálása következtében fejlődnek ki, azt Sézary
