Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
159 Elkülönítő kórhatározás szempontjából a tüdőgümősödés jön szóba. Azonban a tuberculosis előszeretettel a tüdőcsúcsokat és pedig mind a két tüdőn, a syphilis a tüdőkapú környezetét s az alsó karélyt támadja meg s rendesen csak az egyik tüdőn. Nagy az ellentét a syphilisnél az objektiv lelet és az általános közérzet között. Nagy tüdőbeli elváltozások (cavernák) aránylag elég jó erőbeli állapot mellett. Erős, nem terhelt családból származó egyénnél ily idősült tüdőfolyamat luesra kelt gyanút, kivált ha a Wassermann-reactio is positiv s az anamnesisben is szerepel a régi lueses infectio. Természetesen, ha a tüdősyphilis különben is gümőkóros egyénben keletkezik, vagy épen a tüdő- gümősődés mellett támadnak a gummák is, az elkülönzés lehetetlenné vál- hatik. A lép. A lépnél is, mint egyéb szerveken a késői szakban diffus kötőszöveti gyulladás vagy gummaképződés észlelhető. A áplenitiá inter- átitialiá diffuóa áypli. teljesen analog folyamat a máj hasonló folyamatával. A vérbőség, a vizenyő, sejtes beszürődés az elváltozás kezdetén a szerv megnagyobbodását okozzák, míg később a kötőszöveti elemek hyperplasiája jutván túlsúlyra, a következményes hegesedés- szerű zsugorodás következtében a nyomás alatt a parenchyma — a pulpa — sorvad s a kezdeti szak lágyságát és megnagyobbodását a szerv fokozódó keményedése, fokozott resistentiája és egyúttal kiseb- bedése váltja fel. A áplenitiá gummoáa igen ritka. A neoplasma különböző nagyságú lehet kölesnyitől mogyorónyiig s mint solitaer képlet vagy egyidejűleg többedmagával mutatkozhatik, többnyire a szerv felszinén vagy ahhoz közel, kidomborodva. A gummák fejlődésük tetőpontján a középpontban sajtosán szétesnek s a peripheria kötőszövete megvastagodik (Neumann). A tertiaer syphilises lépduzzanat élőben csak akkor diagnosztizálható biztossággal, ha a neoplasma vagy a beszürődés a tapintásra hozzáférhető részén van s e rész ilyenkor kemény, egyenetlen felszínú. A késői syphilisnél a lépelváltozással együttesen rendesen más belső szervek lueses bántalmai is vannak jelen s sympto- mailag inkább azok prcvaleálnak. Ehrmann egy olyan esetet említ, midőn a lépgummának diagnosztizált esetről a laparatomiánál derült csak ki, hogy voltaképen lépabscessus volt jelen. A lép tertiaer elváltozásainál az energiás antisyphilises kezelés nem egyszer bámulatos sikerre vezethet. A pajzsmirigy. A pajzsmirigy syphilises affectiói a tertiaer szakban sem ritkák (Lancereaux 1873) s itt is megkülönböztetjük azt a kórképet, mely diffus kötőszöveti gyulladás képében, vagy kifejezett gummaképződés- ben nyilvánul, néha a két typus között átmeneti alakkal. A kötőszöveti, fibrosus alakot (thyreoiditiá interátitialiá diffuóa áyph.) R. Köhler, Küttner, Mendel, Simmonds és mások írták le. Mendel (1906) szerint kötőszöveti kötegek húzódnak a peripheria felől a többnyire kolloid elfajulásba eső parenchym mirigyszövetbe. A duz
