Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
157 szigorú kritikával értékesíthetők, ámbár annak lehetőségét el kell ismernünk, hogy mint minden szerv mindenegyes részletében úgy a tüdőcsúcsban is keletkezhetik lueses folyamat, azonban ennek élőben való elkülönítő diagnosisa ezidőszerint még lehetetlen. A két fertőző- betegség tüdőbeli localisatiójának különböző voltát azzal magyarázhatjuk, hogy míg a lues e szervet másodlagosan ha^matogen úton támadja meg, tehát előszeretettel az ereknek a szervbe való jutása helyén illetőleg a szervnek legbővérűbb részletén produkálja az elváltozásokat, addig a gümős virus, mely a tüdőbe közismerten a belélegzéssel jut, inkább a tüdő csúcsában találja meg a megtelepedésére leginkább kedvező körülményeket. A szerzett syphilis a tüdőben is kétféle módon nyilvánulhat ú. m. az időóü11 kötőááöveti hyperplaóiáó és a neoplasmás azaz gummáó alakban. Az idősült kötőszöveti indurativ, sklerotizáló folyamat (pneumonia interótiüaliá chronica óyphilitica) a tüdőkapu (hilus) körül fekvő nagyobb tüdőerek adventitiájából vagy a nagyobb bronehusok szomszédságának kötőszövetéből indul ki s a kötőszövet typusos hyper- plasiájából áll. A prirmer folyamat feltehetőleg a spirochaetáknak az erek falában való korai megtelepedésétől s későn kifejlődő arteriitis, illetőleg endarteriitis-től van feltételezve. Az újonnan képződött kötőszövettömegek épúgy, mint egyéb szervekben, legszembetűnőbben a májban, látjuk, itt is fibrosus kötegeket alkotnak, melyeknek nyomása alatt a tüdő parenchymásszövete sorvad s így bonczolás alkalmával a tüdő ekként megtámadott részletének metszőlapján, mint palaszürkés, aczél- kéken pigmentált hegedésszerű kérge-edések látszanak. E burjánzott kötőszöveti elemek zsugorodása folytán a tüdő egyenetlen felszinűvé válik. A májjal ellentétben a tüdőnél az egész lebenyre kiterjedő zsugorodások igen ritkán fordulnak elő. A peribronchialis kötőszövet burjánzása következtében támadó zsugorodási folyamat kisebb-nagyobb hronchiektaóia-kát hoz létre, amely képletek élőben nem egyszer a gumókor okozta cavernákkal lettek összetévesztve (Hiller, Joseph). Mint a tüdőfolyamatokhoz rendesen, úgy ehhez is a pleura bánlalma is csatlakozni szokott a tüdőhártya megvastagodása és odanövése a pleuritió fibroáa chronica óyphilitica alakjában. A syphilis rendesen csupán az egyik tüdőt támadja meg s mint említettük a tüdőkapú körül keletkezve majdnem mindig a középső vagy az alsó lebenyt támadja meg, míg a csúcsot megkíméli. A pneumonia interstitialis ehr. syphilitica klinikai képet Azam, Tripier, Maüriac és Hiller, Scharl, Ország eseteiből, valamint Schlesinger (1012) dolgozatából ismerjük. A bántalom kifejlődése lehet lassú, de rohamos is. Nem egyszer láz is kiséri. Sciiarl (1914) szerint syphilisre kell gondolnunk, különösen akkor, ha a hőmérséklet napi ingadozásai csupán 2 io—4 io fokúak és a hosszú tartam mellett a tuberculosis gyógyító eljárásaival nem befolyásolhatók. A lázalakok közül különösen azok könnyen félreismerhetők, melyek hosszú időn át tartanak és 37*8—38'4-ig emelkednek. Kezdetben a diffus bronchitis
