Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
136 tik, míg a késői szakban e szerven is, más hasonló trachealis bántal- makkal analog, jellemző elváltozások fejlődhetnek néha önállóan, de többnyire a gégében coexistáló tünetekkel egyidejűleg (Gerhardt). Mint diffus beszürődés vérbőség, megduzzadás s ennek következtében a trachea, a bronchusok szűkülésére vezethet. Az elváltozás legtöbbnyire a bronchusok bifurcatiójának helyén keletkezik. A beszűrődött alapon fekélyesedés támadhat. E fekélyek azonban felületes voltuknál fogva még jobbindulatuak, mint a trachea submucosájában fejlődő gummás beszürődés, mely szétesés után mély fekélyt produkál. E fekélyek megfelelő kezelés mellett hegedéssel gyógyulnak, kezelés hiányában azonban áttörhetnek a szomszéd szövetekre. Az első esetben tracheobronchoátenoáiá (mely alatt és fölött a szerv gyakran tágult) származik, míg az utóbbiban súlyos mediaótinitió fejlődik vagy a tüdőverőér arroáio-ja esetén gyors elvérzési halálra vezet (Kelly és Gerhardt esetei). Más esetben (Beyer) a gégecső fekélyes áttörése a környező sejtszövetbe történt s itt abscessus képződött, mely azután a nyelőcsőt perforálta. A bronchitió ulceroóa óypliilitica-wéX a bő váladék okozhat súlyos komplikácziókat. Minthogy a szűkülés miatt a váladék kiköhögése sok esetben akadályozott, e genyes váladék eláraszthatja a mélyebb légutakat is s a kis és legkisebb bronchus súlyos catarrhusát, sőt a tüdőkarélyokban pneumoniát okozhat. A megbetegedésre a gyanút a szinte csillapíthatatlan köhögési inger, genyes köpet, később a légszomj, dyspnce, esetleg más hozzáférhetőbb helyen coexistáló egyéb lueses tünetek hívják fel. Máskor a tracheobronchostenosisok az éleiben semmi feltűnő jelenséget nem okoznak s csak a tetembontáskor derül ki az elváltozás. A broncho- skopia a gumma gyanújánál nagy óvatosságot igényel az áttörés veszélye miatt. A WASSERMANN-reactio positivitásánál a fennebb jelzett objektiv tünetek mellett a syphilisellenes kezelést ajánlhatjuk, hogy «a posteriori» annak eredményéből vonhassunk biztos következtetést a baj specifikus voltára. A tüdő. A tüdő specifikus bántalmai a tertiarismus idején többnyire igen későn -— a fertőzés után 10—20 évvel — mutatkoznak. A szerzett syphilisnél e szerv bántalmai ritkák vagy talán inkább a gyakorlatban ritkán ismertetnek fel ilyen eredetűeknek. A világrahozott syphilisnél a tüdő többnyire végzetes elváltozása eléggé gyakori. Sajátságos, hogy a gümőbacillus felfedezését megelőző irodalomban — tehát a nyolczvanas évek előtt — aránylag gyakran szerepelnek különböző syphilisesnek minősített tüdőfolyamatok, úgy hogy több mint valószínűnek kell tekintenünk, hogy azoknak az eseteknek túlnyomó része — különösen azok, amelyeknél a tüdőcsúcsot, mely a syphilisnél teljesen szokatlan lokalisátio, találták afficiálva, — voltaképpen giimős eredetű volt. Ekként a régibb irodalmi adatok csak
