Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
154 szének találkozási helyén. (1. 56. ábrát). Ha a rostacsont függélyes része mellett egyéb orrcsontok is elpusztultak az orr teljeoen lelapul s mintegy besüpped az orrüregbe (begyűrödött orr). Ritkább az ú. n. v.lor- gnetteorr» (néz en lorgnon Fournier), mely a porczos és csontos részleteket összekötő fibrosus szövet retractiójának eredménye. Ilyenkor az orr felső, merev, csontos része intakt, míg az alsó mozgatható rész a felsőbe mintegy be van tolva, mint a látócső tubusa egy nagyobbá. Ez által a csont és porczhatáron kétoldalt redő keletkezik, mely a typusos külsőt megadja (1. 57. ábrát). Ha az orrhegyet előre és lefelé huzzuk a differenczia kiegyenlítődik. A gummának a lamina cribrosa-ról a koponyaüregbe való áttörése lethalis meningitist okozott Finger és Lang esetében. Az ekecóont pusztulása esetén--az orrüreg fenekére terjed át a folyamat s innen a kemény száj pad áttörését eredményezheti. Igen kiterjedt, súlyos folyamatoknál az orr csontos részei és a kemény szájpad teljesen elpusztulván, az orr és szájüreg egybeolvadhatnak. Az orrsyphilissel kapcsolatban a rootacáont megbetegedését is tapasztalták, mely Trousseau és Stellmann esetében exitus-szal végződött. Különösen a lamina cribrosa részvétele veszélyes az agyvelő és az agyhártyák közvetlen szomszédsága miatt. Az orr syphiliséhez Decrégny (1907) abducenshű- dést, Vacher (1889) kétoldali neuritis optica-t látott csatlakozni. Elkülönítő korhatározás-nál a lupus és tuberculosis ulcerosa jöhetnek számba. Míg a syphilis rendesen az orr csontos részeit, a lupus mindég a porczos részt támadja meg s az orrcsontokat sajátságos módon kíméli. Az orrsövény fekélyei a syphiíisnél hosszirányúak, míg a gümős fekélyek kerekek, szabálytalan alakúak. (Michelson). Az orr syphilisénél főfájások és trigeminus neuralgiák jóval gyakoriabbak, mint a szerv gümős megbetegedésénél. De nemcsak maga az orr, hanem annak niellékiiregei is nem egyszer székhelyei a syphilises folyamatnak. A tertuer processusok az orr csontjairól átterjedhetnek ezekre az üregekre is. Cray (1909) 30 melléküreg empyema közül hét esetben mutathatta ki a syphilist. mint a folyamat okát. A melléküregek empyemáinak annyiban lehet a lues az oka. hogy a csont syphilises cariese, valamint az üregek nyálkahártyájának részleges szétesése, destructiója a secundier pyogén fertőzés számára alkalmas talajt nyújt. Nálunk Tóvölgyi (1902) lueses alapon kétoldali homloküreg-empyemát mutatott be, Karlowski (1910) pedig kiterjedt csontelhalással járó az extraduralis abscessusok klinikai képét nyújtó esetet ismertetett. A felső állkapocs üregének lueses alapon fejlődött empyemáját Lewin (1897) írta le. Heymann, Lieven Teitel, Neufeld az üreg csontfalainak destructióit látták. A melléküregek gummáó folyamatai többnyire az orrcsontok hasonló processusaihoz csatlakoznak (Veis 1909, Gilbert 1889). Gerber a homloküreg mellső falának typusos syphilises cariesét írta le s ismeretesek olyan esetek, midőn a syphilis e lokalizácziójánál a gyógyulás a legerélyesebb kezelés mellett sem következett be addig, míg a csonthártyagyulladás révén keletkezett sequester műtéttel el nem lett távolítva.
