Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
152 mint már említettem — mulékonyak, szemben a későiek stationair voltával. Joseph szerint — amit azonban nem tapasztaltam — férfiaknál gyakoribb volna, mint nőknél. Rendesen az egyik, néha mindkét emlő a gyulladás tünetei és fájdalom nélkül duzzadt. Therapia befolyása alatt elég gyors a resolutio. A nem fajlagos mastitis-nál a láz, fájdalom s az elgenyedésre való hajlam nem szokott hiányozni. A typusosan tertiaer jellegű dilTus mastilist G. Reinecke írta le. Esetében a kötőszövet sarjadzása és az emlő mirigyes elemeinek elfajulása és nekrosisa volt jelen. A maótitiá gummosá-t majdnem kizárólag nőknél észlelték. Többnyire az emlőbimbó környezetében apró, de néhány hét alatt tyúktojás — kis alma nagyságúra növekedő, eleinte jól mozgatható, síma vagy egyenetlen felületű merev, a környezetétől többnyire jól elhatárolt képlet fejlődik. Hosszabb — 2—4 havi — fennállás után centrális lágyulás, majd szétesés és kráterszerű fekélyképződés áll be. A duzzanat nem fájdalmad á a hónalj mirigyek nincsenek bdssíürődve avagy beszűrődés csupán az általános adenopathiának megfelelőleg van jelen. Elkülönítő kórhatározás szempontjából főleg a sarcoma és carcinoma jöhetnek szóba. A sarcoma hasonlóképpen indolens lehet, azonban sokkal nagyobbra nő (gyermekfejnyire), mint a gumma. A rák daganata teljesen hasonlíthat a gummához, azonban a gumma legtöbbször (de nem mindég!) jól mozgatható, a carcinoma összenő az alatta levő pectoralis maiorral s a csecsbimbó typusos behuzódása követheti. Az emlőráknál azonban a megfelelő hónaljmirigy erősen beszűrődött. Viszont a rosszindulatú ú. n. Paget-féle betegségnél («Pagets disease of the nipple») a regionaris beszűrődés rendesen hiányzik. Ezt a betegséget az igen lassú — sok esetben évekre terjedő — kifejlődés s az, hogy többnyire a klimakterium határán levő nőknél szokott kifejlődni, jellemzik a gyorsan fejlődő s korhatárhoz nem alkalmazkodó gummával szemben. De vannak esetek — egy ilyent nekem is volt alkalmam Winternjtz A. és Berencsy kartársakkal együtt észlelnem — midőn a diagnosist csupán excisio és szövettani vizsgálat döntheti el, amelylyel a rák vagy PAGET-féle betegség gyanújánál sohase késedelmezzünk, nehogy a rák operálására még kedvező időt elmulaszszuk. Sokszor már az incisiónál feltűnik az a fokozott keménység, mely a rákot jellemzi, míg a gumma bemetszésénél észrevehető a centrumát elfoglaló szövetek lágyabb volta. A lélegző szervek. Az orrüreg. Az orr nyálhártyáin a fertőzés 5—10., sőt 20-ik évében, de nem ritkán már a második svakban, a fertőzés 1—3. évében, a spiro- chaetagócz gummákat provokál, még pedig leggyakrabban az orrsövényen, annak a porczból a csontba való átmeneti helyén. A csontos rész megtámadása ugyan a gyakoribb, azonban a porczos rész primser elváltozása is előfordulhat (Goodate, Jurass stb.) Megbetegedhetik először a submucosa s azután a perichondrium vagy periosteum s ennek következtében beáll a csontelhalás, vagy megfordítva előbb támadhat a csont- vagy csontvelőgyulladás. A csont elhalása révén létrejött sequester a nyálhártya kifekélyedése után ellökődik. A folya-
