Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
151 lag az élet korai éveiben, előreinent izületi csúz, illetőleg endokarditis nélkül kifejlődő aortaelégtelenségnek okát a syphilisben keresi. Az aneurjsma a syphilises aortitis alapján többnyire körülírt tömlő vagy orsóalakú (a. sacciforme, fusiforme), de kifejlődhet a függőér általános tágulása (a. diffusum) is. A függőér megbetegedett részletének falában az összes szöveti alkotórészek megtartottak, ámbár elváltozottak. Az aneurysmáknál aránylag mégis kisebb számmal positiv a WR„ mint az aortitiseknél, ami abban lelheti magyarázatát, hogy az aneurysma maga már következményes állapota az alapbetegségnek, a syphilisnek s ez utóbbi már rég elenyészhetett, midőn a befolyása alatt megindult kóros elváltozás már az alapbajtól teljesen függetlenül önállóan fejlődik tovább anélkül, hogy ekkor már antilueses therapiánkkal befolyásolható, feltartóztatható lenne. Az aktiv syphilis - nél az aneurysmával esetleg egyidejűleg jelen lehető direkt syphilises termékek, mint pl. a tertiíer syphilidek, az antilueses kúrára prompt reagálnak s a vérsavóreactio is tartósan negativvá válhat, mindez azonban az aneurysma további fejlődését meg nem akadályozza. A viszony az aortitis és az aneurysma között ugyanaz, mint — amint azt a metasyphilisről szóló fejezetben fogjuk kifejteni — a lueses meningitis és a tabes között. A tüdőverőér syphilises elváltozása igen ritka. Wagner és Quiatkowski (1903) ötizben találtak gummát a tüdőverőér falában, egyszer a lumen erős szűkülésével. A tüdőverőerek aneurysmáját Barth és Ploeger (1910) írták le. A nagy gyűjtőerek tertiíer syphilises elváltozásainak kórképe még nem eléggé tisztázott s az irodalom azokról csupán szórványos adatokat tartalmaz. így a vena cava superior syphilises obliteratiójának három esetét Benda (1910) ismertette. Ezek közül az egyik esetben Klemperer az egyik arczfél s egyidejűleg a mell jobboldalának a karra is kiterjedő duzzanatát s az afficiált területen a gyüjtőerek feltűnő kidomborodását észlelte (Vigouroux és Collet esetei hasonlóak). A lép gyűjtőerének egy az obductionál lelt, annak teljes elzáródásával járó esetét Zinn ismertette. Az emlő. Az emlő syphilises elváltozása, a primaeraffectiótól eltekintve ritka. A secuiuker időszakban ugyan nőknél többször észlelhető annak mulékony diffus duzzadása (imitativ maótitió), e folyamat azonban a luesre semmiképpen sem jellemző. A tertiíer időszakban az emlő syphilise nőknél gyakoribb, míg férfinél a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Amint azt Lancereaux leírta, e szerven is a késői syphilis, mint körülírt és diffus folyamat mutatkozhatik. Az emlő diffuá kőtőóaöveti lueáeó beázürődéóe — maótitió interótitialiá diffnóa óyphilitica — a tertiíer szak megbetegedése ugyan, de néha már igen korán előfordul. E korai esetek azonban —
