Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
150 diagnostizálhatóvá válása előtt kellett kezdődnie. Az affectio helye többnyire az aorta felhágó vagy ritkábban annak melli részletén vanr míg a hasi résznek elváltozását a syphilissel kapcsolatosan úgyszólván sohasem észlelték. A klinikai tünetek természetesen aszerint alakulnak, amint a virus az aortának csupán a szíven túllevő részletét támadja meg — ú. n. tiszta aortitis — avagy a bal szív verőeres szájadékának billentyűit, sőt az art. coronariát vagy az intercostalis verőereket is bevonja a bántalom keretébe. A tiszta aortitis-nak legmarkansabb subjektiv jele az angina pecíoriá, melynek kifejezett kórképét igen sok esetben már évekkel előz meg — nem egyszer már a secundaer szakban fellépő — a mellkasban érezhető, de pontosan nem lokalizálható, időnként mutatkozó kínzó, kellemetlen érzés, mely kétségtelenül a már akkor lokalizálódott virus hatása. A syphilises angina pectoris t néha a rohamoknak különösen rosszindulatúvolta jellemzi s már az első roham az ú. n. «status anginosus»-ba mehet át s lethalis kimenetelű lehet. Thomayer és Simmonowitsch a rohamok gyakoriságát észlelték, sőt Frankel egy eseténél egy nap alatt 26 ily rohamot ügyelt meg. Máskor ily rohamok éveken át ismétlődhetnek anélkül, hogy azok a beteg életét közvetlenül veszélyeztetnék (Dieulafoy 1906). Az oldalfájások a bordaközötti erek bán- talmára utalnak. A többi jelenség, a szívdobogás, dyspnoe, makacs köhögési rohamok, fülzúgás. Ezek azonban egyenkint nem jellemzőek. A klinikai megfigyelések s a WR. azt bizonyítja, hogy tisztán az aortára és speciálisan annak felhágó és mellkasi részletére szorítkozó körülírt érbántalom majdnem kivétel nélkül syphilises eredetű s az arteriosklerosisnál nem igen, vagy csak igen ritka kivételképpen fordul elő. Azonkívül a banális arteriosklerosisnál a WR. negativ (Citron szerint 80%-ban). Leggyakrabban az aortán, de más verőereken is a leírt patholo- giai elváltozás következtében a tunica media ellenállása csökken és ekként a véráramlás mechanikai nyomása alatt öblösödések — aneu- ryómák — keletkezhetnek. Különösen a rendesen lethalis kimenetelt okozó aortaaneuryómák fordulnak elő elég gyakran. Ez utóbbi bántalom kifejlődésénél már Senator, Buchwald, Hampeln nagy szerepet juttattak a syphilisnek s diagnosztikai eszközeink fokozatos tökéletesedésével évről-évre nagyobb lesz azoknak az eseteknek százalékos aránya, melyeknél a syphilises fertőzés antecedentiája kimutatható. Etienne már az aneurysmák 69%-t veszi lueses eredetűnek. Doehle, Heller, valamint Benda, Tiiorel és mások szerint az aortitiá áyphilitica az aneurysmák leggyakoribb közvetlen okozója, míg más szerzők a syphilis szerepének elismerése mellett azt vélik, hogy e kórkép kifejlődésénél más setiologiai faktorok (toxinos és mechanikai befolyások, vérnyomásváltozás stb.) is számbaveendők. Mindenképpen jogosult azonban ily kórképnél, fiatalabb egyéneknél, ha az anamnesisben lues szerepel, sőt a WR. is positiv, a baj forrásául a régi, már szinte elfeledett spirochíetafertőzést felvenni. Saathoff minden egyes arány-
