Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
149 nek azonban, ezidőózerint legalább, még nincs meg a ténylegesen bizonyítható alapja, azonban «a priori» el nem utasítható. Az arteriitis syphilitica némely folyamata az ártériodkleroái d-hoz annyira hasonlíthat, hogy a különbség közöttük, mint Joseph megjegyzi, nem annyira qualitativ, mint inkább quantitativ. Míg az utóbbi az előrehaladottabb öregkor elváltozása, addig a syphilises arteriitis fiatalabbaknál is előfordul. Az öregkorban támadó ártériódkleroáiá- nál a kidebb-nagyobb erek á az aoi'ta rendeden egyenleteden változnak el, a áyphilidnél ellenben inkább egyed erek, úgydzólván a többitől függetlenül támadhatnak meg, míg a vérérrendázer többi komponendei amellett teljeden intaktak maradhatnak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a typusosan jelentkező arteriosklerosisok egy rédze szintén a syphilisnek tudható be. A gummás verőérgyulladás syphilises természete már régen minden vitán felül áll. Baumgarten szerint a neoplasma a media és adventitia között támad s leggyakoribb a gummás szöveteken átmenő verőereken. Sajtos nekrosisra hajlamos s ez is kérgesedésre, meg- szűkülésre vezethet. Nemcsak a kisebb, de a nagy ereken (carotis) is keletkezhetik.. Az aorta-nak a syphilis következtében támadó sajátos megbetegedésére először Doehle (1885) és Heller (1899), majd Chiari és Benda (1909) irányozták a figyelmet Leyden heves ellenzése mellett. A vitát főleg a WR. döntötte el, mely a DoEHLE-HELLER-/e7e aortitid áyphi- liticá-nki (mesarteriitis syphilitica productiva) rendesen positiv (Frankel és Much, Seligmann és Blume, Cummer és Dexter, B. Müller, nálunk Donáth és Mohr, valamint Marschalkó, Jancsó és Csiky), sőt jellemzően igen érődén positiv nemcsak a vérsavó, hanem a liquor cerebrospinalis is (Citron). Reuter és Schmorl (1906), valamint W right és Richardson (1906) positiv spiroclnetalelete magában az elváltozásban aztán végleg eldöntötte a lues javára az affectio természetét. Az aortitis syph. manifest jelenségekkel való jelentkezésének ideje tág határok között ingadozik. Grau (1911) 4—11 évvel, míg Hirtz és Braun (1911) 30 évvel a fertőzés után észlelték. Az aorta lueses megbetegedése lényegesen gyakoribb, mint a szívé. Benda (1914) mint syphilises alapon létrejövő bántalmakat, az aortitid dyphiliticá-l és az aortitid gnmmoda-t különbözteti meg. Nem egyszer a két kórfolyamat együttesen látható az obductiónál, midőn a kötőszöveti hyperplasiás részletekbe gummák vannak beágyazva. A gummák rendesen a médiában és adventijában keletkeznek, az inlimában csupán kivételesen. Benda szerint a DoEiiLE-HELLER-féle aortitis sklerosisos, kérgesedő kórképe mindig a megelőző gummás folyamat s az ennek folyományában előálló hegesedések következménye. Az elváltozás kezdődésének ideje természetesen nem esik össze a betegség klinikai jelenségekben való nyilvánulásával s ha számba vesszük az allectio végtelen lassú fejlődését, fel kell tételeznünk, hogy a szövetek kóros átalakulásának igen hodázú idővel az elváltozásnak
