Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
147 az endokarditiá interátitialiá, mely a fönt leírt rnyokarditis interst.- hoz szokott társulni. A syphilises endokarditis a polyartrithises hasonló folyamatok kedvencz helyét, a billentyűket, rendesen kiméli s inkább a parietalis részt támadja (T. Lang). Az endokardium ilyenkor fénytelen (Nékám) egyenetlen, fakósárgán foltos és megvastagodott s vagy papillaris nö- vedékekkel («szivcondylomák») borított, vagy sárgás, rigid — porcz- kemény, itt-ott sima, máshol egyenetlen, hegesen, kérgesen átalakult. O. Isiiael ily endokardialis folyamatot gummás myokarditis-szel látott szövődni. De fejlődhetnek az endokardiumon önállóan is gummák (endokarditiá gummoóa), melyeknek áttörése szívtályogot okozhat. A perikardium-on hasonlóképen lehet kötőszöveti (perikarditiá inter átitialiá, vagy gummás (perikard. gummoáa) gyulladás. Az első folyamat rendesen itt is a myokardiumról terjed át. A szív tertner elváltozásainak fölismerése az élőben többnyire leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Szívdobogás, többé-kevésbé kifejezett légszomj, nehéz légzés, mellszorongás, eleinte inkább hevesebb mozgás, testi megerőltetés után, később a hiányos vérkeringés tünetei (pangási vizenyő slb.) mutatkozhatnak, de ezek sem mindig (Nékám esete). A kérgesedésnél, ha azok kiterjedtebbek, a szív összehúzó eleme nagyobb mértékben fogyván meg, a szív ereje is nagyobb mérvben csökken. Tehát a szív tertiaer elváltozásainak diagnosisa többnyire csak a lehetőség jellegével bírhat s nem annyira positiv jeleken nyugszik, mint inkébb a működési hiány következményeinek mérlegelésén. Gyanúnkat a WASSERMANN-reaclio posiíivitása s az esetleg megbízható anamnesis valószínűséggé teheti, míg néha az antsyphilises kúra jó hatásából «a posteriori» következtethetünk az elváltozások természetére. A tetembontásnál talált tertiaer szívelváltozások legnagyobb része az életben csupán határozatlan tüneteket okozott. Az erek. A verőerek-en morphologiai elváltozásokat okozó lueses folyamat rendesen a késői szakban mutatkozik s mint a secundrer szaknál már említettük, csupán kivételesen korábban. A syphilises érbaj nem oly ritka, amint azt még nem régen hitték. A WASSERMANN-féle reactio posivitása, sőt egyes elváltozásokban a spirochaeta pallida jelenvoltának kimutatása meggyőztek arról, hogy számos oly érbántalom, melyről ezelőtt csupán sejthető volt azoknak a syphilishez való tartozása, a'tiologiailag tényleg idesorolandó. A verőerek specziíikus bántalmai ámbár minden egyes éren előfordulhatnak, előszeretettel az agyvelő alapjának ereit és az aortát támadják meg, azonban a tüdő, máj, lépés a szív saját ereinek lueses ereinek elváltozásai sem tartoznak a ritkaságok közé, ámbár kétségen kívül a gyakorlatban ezeknek lueses eredete sem lesz mindig felismerve. A verőerek idetartozó bántalmai vagy mint idősült kötőázöveti áypliiliáeá verőérgy villáddá — arteriitiá interátitialiá chronica 10*
