Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
146 izmot — myokardiumot — az endo- és perikardiumot s ekként változatos klinikai kórképek okozója lesz. Az amúgy is ritka szív- syphilisnél a különböző tertiaer jellegű kórképek együttes és egyidejű előfordulásának még ritkább esetét Nékám (1891) mutatta be a budapesti Kk. Orvos Egyesületben. Eseténél midőn az életben mindössze a szívműködésnek arythmiája s a hangoknak gyenge, fátyolozott volta volt jelen, a bonczolás a myokardiumban részben összefolyó, részben izolált, borsó-babnyi gummákat talált s azonkívül diffus endokarditist valamint az izomállomány többszörös aneurysma képződését. Magában a szívizom-ban annak kötőszöveti elemei burjánozhat- nak s a kötőszövet nyomása alatt az izomparenchyma részint sorvad, részint zsíros elfajulás folytán szemcsésen szétesik, felszívódik s ebből kifolyólag előbb-utóbb az izom egy részének helyét a megszaporodott izomközötti kötőszövet foglalja el. Ily módon különböző kiterjedésű, szabálytalan alakú, kérges, szívós, fehér, fénylő hegedősek keletkeznek a szíven, máskor csupán az izomzat merevsége és a szívizmon észlelhető sajátos felhőszerű rajzolat árulja el a megbetegedést (Entz). A myokardium ily merevsége, sorvadása, rostos elkérgesedése, a myo- karditiá interátitialiá, ó. fibroóa, ó. diffuóa áyphilitica a szív saját erei syphilises szűkülésének és elzáródásának következménye. Ha a szív valamely részének egész átmérőjében elpusztultak az izomrostok s helyüket kötőszövet foglalta el, akkor az ellenállás csökkenése következtében a sorvadt helyen a szív falának kiöblösödése — ózwaneuryóma — támad, melynek a hirtelen halállal járó áttörés szokott a következménye lenni. A myokarditis interstitialis syph. kedvencz helye a bal szívkamra. A szívizomban a spirochseta pallidát először Entz (190b) mutatta ki, (világrahozott syphilisnél), megállapítva azt. hogy a parazita ugyan minden szabályszerű elrendeződés nélkül is jelen lehet, de többnyire az izomrostokkal párhuzamosan a kötőszöveti nyalábok között és a kötőszövetben futó apró erekben helyezkednek el. A kötőszöveti myokarditis-szal társulhat, de anélkül is előfordulhat a gummáó ózivizomgy útiaddá, myokarditiá gummoáa, mely azonban ritkább kórkép, mint az imént leírt. A gumma előjövetelét a szívben első ízben Ricord (1845) állapította meg. A gummák a szív minden izomrészletén előfordulhatnak (Virchow) s ugyanolyan szövet struktúrával bírnak, mint más szervben, t. i. merev kötőszövettel övezett, vörösesszürke, sárgás vagy fakósárga élesen elhatárolt duzzanatok. Ritkán solitam, többnyire többedmagukkal mutatkoznak s borsó- galambtojásnyi terjedelműek. Átmetszetük a folyamat előrehaladt volta szerint szürke-fakósárga. Lancereaux két esetben viaszszerű, amyloid- hoz hasonló elfajulást látott a környező szívizomzatban. Stockmann a gummás folyamat kezdetét az érelváltozásokban látta. Az endokardium-on igen ritkán keletkező endckarditiá cerru- coóa acuta syphilises eredetét már Corvisart tanította. A billentyűk záródási szélén fejlődő, szemölcsökre emlékeztető, bolyhos kinövések nem egyszer leszakadnak s a vérkeringés által tovaviletvén, embóliák okozói lehetnek. Gyakoribb ennél a kérgesedő, kötőszöveti folyamat,
