Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)

A szerzett syphilis - A szerzett syphilis második (korai) szakasza. Secundaer stádium

'.»9 a végbélbe. A fíecestömegek irritatiója és secundíer pyogen fertőzések állandó irritatiója következtében a szövetek pusztulása mindinkább nagyobb lesz és fistulák, lasakok és beszűrődések keletkeznek (Nobl után). Elhanyagolt esetekben a fistulaképződés alapján a hüvely és végbél kommunikácziója jöhet létre. Az elephantiasisszerű beszű­rődött elváltozásnak közvetlen okát Neisser, Jacobi, Lesser, Jadas­sohn és mások a nyirokpangásban látják, amit a lágyékmirigyeknek előző sebészi eltávolításában (pl. lymphadenitisek miatt) vagy a nyirokcsomók syphilises, sklerotizáló folyamatában s ezáltal azok physiologiai tevékenységének korlátozásában s evvel kapcsolatban a tájék folytonos chemiai és mechanikai irritatiójában, valamint a több­ször ismétlődő recidiv-svphilidekben látják. Azoknak az eseteknek egy része, melyet egyes régibb szerzők (Huguier 1848, West, Duncan) «lupus vulvae» és «esthioméne» névvel jeleztek, Nobl szerint valószí­nűleg ily syphilises hyperplasia volt. (L. még 107. 1.) A máj. A máj syphiliséről már a legrégibb autorok is megemlékeznek, sőt volt egy korszak a XVI. és XVII. században, midőn a lues okát egyenesen a májban keresték s híven a galenusi iskola tanításához e szervet «sedes et subjectum morbi»-nak tartották. A XVIII. században Astruc és Van Swieten, a XIX. század elején pedig Portal említik e szerv syphilises bántalmait. A máj syphilises elváltozásai a veleszüle­tett syphilisnél a leggyakoribb symptomák egyike, de a szerzettnél sem ritka, sőt a belső szervek között aránylag gyakori székhelye a betegségnek. A syphilis secundaer rohamaival egyidejűleg jelenik meg néha az ikterua, mely hepatogen vagy haematogen is lehet. Az ikterusnak a korai általános syphilissel való társulására már Ricord, majd Gübler (1853) figyelmeztetett s azt újabban Ullmann (1895) is több esetben demonstrálta. Lancereaux (1873), Lubinoff (1895) valamint Engel- Reimers (1889) a sárgaságot gyakran általános adenopathia kíséretében látva, azt a ductus coledochusnak duzzadt nyirokmirigyek által való compressiójából keletkeztetik, míg mások azért az epeutak falának luirutos állapotát teszik felelőssé. Samberger szerint a syphilis vírusa a májsejteket fokozott epefesték termelésére serkenti (hepatogen ikterus) vagy ugyancsak a virus deletaer hatása alatt a vörösvérsejtek egy részének tönkremenetelétől, szétbontásától származtatható (haema- togen icterus). Ily esetekben az ikterus lefolyása rendesen jóindulatú. Subjektiv kellemetlenséget alig okoz s antilueses kezelésre elmúlik. Lehet a korai stádiumban fellépő ikterus spirochsets hepatitiá parenchymatoáa diffuáa acuta is, mely esp&ei^ utóbbi kórkép miben sem különbözik, más hevenyés vagy i«ő«i|l tőzöbetegségekhez, mérgezésekhez csatlakozó ily májelvállcjáSol^ól Epúgy csatlakozhatik a secundaer szakhoz, amit 1889-bAfT*.EngIÍÍj^/P Reimers bizonyított be, — de más aetiologiai alapon is keletkV.Ttetik : ez .j?

Next

/
Thumbnails
Contents