Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)

A szerzett syphilis - A szerzett syphilis második (korai) szakasza. Secundaer stádium

94 anélkül, hogy az illető csonton objektiv klinikai elváltozások volná­nak találhatók, de amely fájdalmak kétségen kívül a spirochaeta köz­vetlen jelenléte által a szövetekben előidézett irritativ folyamatok kö­vetkezményei. E fájdalmak többnyire nem folytonosak, hanem időnkint, főleg az ágy melegében néhány órára futólagosán jelentkeznek. Intelli­gensebb tertiaer csontluesben szenvedő betegekhez intézett kérdéseimre, a beteg feltűnő gyakran emlékezett arra, hogy syphilisének kezdő szakában csakugyan voltak ily csontfájdalmai, nem egyszer épen leg- kifejezettebben a sokkal később tertiser megbetegedett csontban, ami szintén amellett szól, hogy ezeknél a szervezeteknél már kezdettől fogva a cóont folt különösen fogékony a virus iránt. A csontsyphi- lis fellépésének leggyakoribb helye ott van, ahol a csontot legkevésbé védi a zsírpárna és izom, hanem az közvetlenül a bőr alatt fekszik, mint a sípcsont mellső része, a koponyacsontok (különösen a homlok­csont), a láb és kéz középcsontjai, ujjpercek, kulcscsont, bordák, csípőcsont éle, állkapocs, a gerincoszlop tövisnyúlványai, az izmok tapadási helyei stb., ahol tehát leginkább van az külső traumáknak kitéve. Nem ritkán már az első eruptio előtt, alatt vagy később, de még a második szakon belül objektiv klinikai tüneteket is tapasz­talhatunk a csonthártya részéről, azonban ily elváltozások mégis gyakoriabbak lévén a tertiaer stádiumban, azokat ott fogjuk tárgyalni. Az ízületek. Ma már vitán felől áll, hogy a syphilis amint minden szervet, épúgy az Ízületeket is megtámadhatja. Ricord, H. Zeissl stb. még tagad­ták a syphiliseseknél előforduló arthropathiának a luesszel való setiolo- giai vonatkozását s azt csupán esetleges társulásnak tulajdonították. Velük szemben Richet már 1853-ban az Ízületek syphilises megbete­gedésének lehetőségét vitatta. Már a második incubatio idején vagy a secundser kitörés előtt s alatt egyes betegeknél izületi fájdalmak lépnek fel, anélkül, hogy objektive valami elváltozás kimutatható lenne a fájdalom helyén. Ez az arthralgia ugyan a spirochseta okozta irritatio eredménye, de speci­fikus jelleggel nem bír. Több szerző (Volkmann, Harttung) azt tapasz­talta, hogy az esetek nagy részében e fájdalmak egyidejűleg lépnek fel a syphilis secundíer kitörésével vagy recidiváival. De nemcsak ily objektiv elváltozással nem járó arthralgiák, hanem ebben az időszak­ban könnyű synoritisek is támadhatnak futólagos hydropsszal (Rea­vers). E synovitisek resolutivok, azonban Harttung (1912) szerint már ekkor is az idősült savós kiizzadást, a synoviák hyperplasiá- ját, burjánzását, sőt ha idejekorán a felszívódás be nem áll, Stalaktit- és osteophytképződéssel járó deformatiót is vonhatnak maguk után. Egyes szerzők (Virchow, Mracek, Pielecke) a savós kiizzadások intermittáló fellépését is észlelték, midőn az ízületek egymást felváltva

Next

/
Thumbnails
Contents