Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye
I. Rész: Képek a múltból - I. Fejezet. A kezdetek kezdete
18 gás folytán beálló hőmérsékcsökkenés a fájdalmakat csökkenti. Néhol összerágott növényi anyagokat is juttatnak a köpettél a beteg helyre, ilyenkor a nyál tulajdonképpen úgy szerepel, mint kenőcsalapanyag. A nyálhoz sok babona is fűződik ; a cigány asszony pl. ráköp a pénzre, hogy fia-lánya odajöjjön, mások, ugyancsak babonából, köpéssel igyekeznek elhárítani a szerencsétlenséget, mely babonás felfogásuk szerint például valamely személy meglátása folytán fenyegeti őket. Ebben nyilván amaz ősrégi törekvés nyilatkozik meg, hogy megsértsék a rossz szellemet és elvárják, hogy megvetésük jele távozásra fogja őt bírni. Nyilván ez a gondolat vezeti azokat a varázslókat, akik megfelelő varázsszavak kíséretében pácienseik köldökébe köpnek. Egyéb emberi váladékok közül említendő a női tej, mely nemcsak primitív népeknél, hanem még Európában, sőt nálunk is, népies külső orvosság. Embervér ivását úgy a kanadai indiánok, mint az afrikai ganguella-négerek bizonyos esetekben igen célirányosnak találják. Eredeti módon szereznek vért a queenslandi bennszülöttek. A beteg felesége kötéllel dörzsöli a foghúsát, a kiköpött vért összegyűjti egy falevélen s a férje megissza ; a saját vérüket ellenben csak megfőzve eszik meg. 8. Mindebben legalább is lehet valami hasznossági gondolat. Ilyesmi van kétségtelenül abban is, hogy a gyulladt szem borogatására epét használnak ; a régi asszírok és egyiptomiak főleg a béka és a kígyó epéjét használták e célra. Ez a hasznossági gondolat vezetett mindenek szerint bizonyos esetekben az állati eredetű szerekkel való gyógykezelés legundorítóbb formájára, a ganéjJcezelésre is. Mert tagadhatatlan, hogy a friss, meleg tehéntrágya, bármily undorító is különben (sőt mélyebb nyílt sebek esetén veszedelmes is a tetanus-fertőzés szempontjából), mint pépes borogatás (kataplasma) kitűnő, jó melegen tartja a végtagot és elősegíti gyulladások gennyes beolvadását. Ezért még kultúr- országokban is földmíves emberek egészen a legutóbbi időkig elég kiterjedten használták, sőt nem egy helyen bizonyára még most is használják annyival is inkább, mert földmíves ember számára, aki gyakran foglalkozik trágyával, ez távolról sem olyan undorító, mint ahogy azt a városi ember gondolná. Egyéb esetekben azonban nyilván a babona az, mely eme ganéj- terápiát szülte és érdekes, hogy, mint a megköpésnél is, ebben részben tisztelet, részben sértő szándék nyilatkozik meg. így nyilván a tisztelet nyilatkozik meg abban, hogy a dalai láma székletéből a hívők részére amuletteket készítenek, sőt ezek a belőle készült labdacsokat beveszik és gyógyszerként használják. Evvel szemben a ganéjterápia a legtöbb esetben nyilván azt célozza, hogy a betegben lévő démon megundorodjék tőle és távozzék. Ezért
