Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye
I. Rész: Képek a múltból - I. Fejezet. A kezdetek kezdete
12 kozásokban, meglepő magas fokot értek el. Erre engednek következtetni egyes őskori leletek és némely megfigyelések, melyeket utazók primitív népeken tettek, akik a kultúrától elmaradva, az őskori ember színvonalán éltek. 2. Az élet lényege folytonos küzdelem és ezért nyilvánvaló, hogy amióta a földön olyan lények élnek, melyek sérülést képesek ejteni egymáson, azóta ilyen sérülések gyakran előfordulnak. A betegség is ősrégi csapása a földön élőknek. Már a triász-korból — körülbelül kilenc millió év előtti időből — visszamaradt dinosaurus-csontokon kimutattak csontvelőgyulladásra, torzító ízületi gyulladásra valló elváltozásokat, sőt olyan dinosaurus-csontot is találtak, amelyben daganat van. Hogy mikrobák még sokkal régebben, már a palaeozoikus korban egészen bizonyosan léteztek, azt bizonyítják azok a mikro- coccusok, melyeket RENAULT a szénkorszakból visszamaradt gerincesek megkövesedett bélsarában talált. Különben is joggal feltételezhető, hogy amióta szerves élet van a földön, azóta mikrobák is léteznek, mert a rothadás a természet szuverén eszköze mindazon elpusztult élőlények szerves anyagainak kémiai szétbontására, melyek nem szolgáltak más élőlények táplálékául, ez pedig ősidők óta nyilván mikrobák feladata volt. Nagyon valószínű az is, hogy a kórokozó mikrobák is ősidők óta léteznek, sőt az is, hogy számos kipusztult faj általuk előidézett betegségeknek esett áldozatul. Az a dinosaurus-állkapocs, melyben odvas fogak kíséretében csontgyulladás jelei találtattak, mindenesetre amellett szól, hogy a fogak szuvasodását okozó, éppúgy mint a gennykeltő mikroorganizmusok már több millió évvel az ember megjelenése előtt is betegségeket idéztek elő. Különben még régebbi időkből, a diasz-korból is ismeretes hüllőtől származó olyan csigolya, mely töréshez társuló csontvelőgyulladásra valló elváltozásokat mutat. 3. Az ősember csontjain is megtaláljuk mind a fogak szuvasodásából származó, mind pedig a sérülésekhez csatlakozó gennyesedések nyomait. Az idő viszontagságaival csak a csontok voltak képesek dacolni, s így csak azokról tudjuk biztosan megmondani, hogy az ősemberben minő kóros elváltozásokat szenvedtek. így tudjuk, hogy angolkór, csonttbc., csontvelőgyulladás az őskorban is előfordult, továbbá, hogy nem is volt ritka az olyan idült ízületi gyulladás, mely az ízületet alkotó csontokat is eltorzította. Érdekes, hogy a krapinai ősembernek nemcsak ízületi gyulladása volt, hanem odvas fogai, sőt fogkövei is, a két betegség közti összefüggés tehát nyilván már akkor is fennállott. Érdé
