Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye

I. Rész: Képek a múltból - I. Fejezet. A kezdetek kezdete

13

kesek azok a koponyák is, melyeken betegség okozta kimaródások látszanak (külső fekély, talán rák vagy belső, koponyaüregbeli daganat vagy élősdi — echinococcus? — folytán).

Az ősember veszélyekkel telt, nehéz és hányatott életéről tesznek tanúságot azok a sérülések, melyek nyomait a csontok a késő évezredek számára megőrizték. Itt vannak elsősorban a bronzból, illetve kőből való nyílhegyek, melyeket csontokba (combcsont, csigolya) beékelve és csontburjánzással körülvéve találtak. Ezek azt bizonyítják, hogy a szerencsétlen, akibe a nyilat belelőtték, azt sok éven át hordozhatta magában. A csonttörések gyakorisága ezeken az őskori csontokon szintén nem meglepő, hiszen vadászat, harc vagy menekülés közben sokszor kellett sziklára mászniok, fára kúszniok, csúszniok, jeges talajon botorkálniok, árkokon átugraniok, viaskodás közben is nyilván sokszor földhöz vágták őket vagy rájuk tapostak. Mindez és még sok más körülmény is okozhatta azokat a töréseket, melyek gyógyulásának nyomait az őskorból származó emberi csontok mutatják. Leggyakoribbak ezek a combcsonton és az alszáron, de a felsőkaron, az alsókaron, kulcscsonton is látták előrement törések nyomait.

Hogy e törések meggyógyultak, mindenesetre azt bizonyítja, hogy az illető, aki a csonttörést elszenvedte, valami kezdetleges civilizáció részese volt, vagy legalább is voltak társai, akik ápolták, védték és nem

engedték éhen veszni azalatt, amíg comb- vagy alszártörése meggyógyult, mert törött lábbal aligha járhatott zsákmány után, sőt valószínűleg olyan sérüléssel sem igen mert kimozdulni búvóhelyéről, mely védekezőképességében valamiképpen gátolta, ha a járásban vagy futásban nem is. Gyógyult koponyasérülések, aminőt például a ciőmagnoni barlangban talált nő mutat, továbbá a VAU VILLE által Montigny d’Engrainben talált koponyán lévő óriási gyógyult szélű kétségtelenül