Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye

I. Rész: Képek a múltból - I. Fejezet. A kezdetek kezdete

I. FEJEZET.

A KEZDET KEZDETE.

1. Állatok. — 2. Az ember megjelenését megelőző betegségek. — 3. Az ősember betegségei és sérülései. — 4. Az ősember és a 'primitív ember orvosi tevékenysége. — 5. a primitív ember kórtani ismeretei. — 6. A primitív ember gyógyítókincse. — 7. Gyógyítás nyállal, tejjel, vérrel. — 8. A szennygyógyítás. — 9. Az organoterápia előfutárai. — 10. A fizikális terápia

kezdetei.

1.

A gyógyítás régibb, mint maga az emberiség. A beteg állat is próbál segíteni magán. A kutya füvet keres a réten, ha rosszul érzi magát ; ha megsérül, nyaldossa sebeit és szülés után elharapja kölykei köldök- zsinórját, tehát ösztönösen belorvosi, sebészi és szülészi tevékenységet fejt ki. Majmok sokkal bonyolultabb orvosi munkára is képesek. Kihúzzák a beléjük döfött lándzsát, faleveleket gyömöszölnek vérző sebeikbe, sőt, nemcsak önmagukon, hanem társaikon is segítenek, leszedvén róluk a parazitákat, melyeket honorárium fejében rögtön el is fogyasztanak és kihúzván belőlük a szálkákat, tüskéket, melyek a fákon való vad hajsza közben gyakran kerülnek beléjük. Az elefántokról is állítják, hogy a társaikat megszabadítják a bőrükbe fúródott idegen testektől.

Az ősember orvosi tevékenysége is eleinte nyilván ilyesféle szolgálatokban merült ki, tüskék, szálkák kihúzására, élősdieknek a bőr felületéről vagy a bőrből való eltávolítására szorítkozott. Az idők haladtával azonban az ősember kultúrája is fejlődött és ez a fejlődés természetszerűen befolyásolta mind az emberek lelkivilágát, mind ismereteiket és így nyüván azt a módot is, ahogy betegeikkel és sérültjeikkel bántak és a betegségeket és sérüléseket kezelték. Ilyképpen az orvosi ismeretek, legalább is bizonyos helyeken és bizonyos vonat-