Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - II. Fejezet. A képzetek
96 phantasia képzetei ébrenlét alkalmával. Mindazon álomképek, melyeket pl. az elmúlt napok élményei, indulatok, uralkodó képzeteink, szellemi foglalkozás s hasonló psy- chikai tényezők hoznak létre, ilyen egyszerű phantasmák. Rendes szervezeti viszonyok között ezek a legközönségesebb álomképeink, mert közönségesen, épen a mindennapi élet közönséges eseményeit és benyomásait, a melyek mélyebben nem érintették kedélyünket vagy erősebben nem kötötték le figyelmünket, viszszük át álmainkba. A rendkívül intensiv benyomások ugyanis épen azért mert ébrenlétünkkor foglalkoztatnak állandóan, alváskor háttérbe szorulnak. Elevenségük az inger intensitásától függ, mely ha bizonyos fokon túlmegy, a phantasma is hallucinatióvá fokozódik. Némely álomkép azon sajátságát, hogy képtelen sőt természetellenes és kimagyarázhatatlanul szokatlan dolgokat foglal magában, elannyira, hogy hiába keressük az összekötő szálat vagy kapcsolatot az összefűzött képzetek között, részint e képzetek között létező számtalanféle összefüggésből kell kimagyarázni, melyet azonban sok esetben kinyomozni lehetetlen; részint az érzék-ingerek sokféleségéből, melyeknek szakadatlanul ki vannak téve érzékeink, s melyek ismét számtalanféle összeköttetésbe lépnek már meglevő képzeteinkkel, s ezek útján új meg új psych, ingerek forrásai. E tekintetben oly szövevényes tünemény nyel állunk szemben, melynek szálait egyenkint felfejteni teljes lehetetlen. Hogy azonban összefüggésnek kell lennie még legképtelenebb álomképeink képzetei között is — habár azt kimutatni nem vagyunk is képesek — felvenni kényteleníttetünk. Az álomképek a középponti mozgásszervekre is kiterjedhetnek s azok együtt-ingereltetését eszközölhetik; épen úgy mint az ébrenlét alkalmával történik, midőn az egyes képzetek mozgásokkal kötvék egybe. Ha az inger a beszédszervekre hat, az alvabeszélés tüneménye keletkezik, ha egyéb szervekre, úgy különféle tagmozgatások
