Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - II. Fejezet. A képzetek
97 jönnek létre, mint ezt kivált gyermekeknél, és élénk kép- zelmű, izgatott embereknél tapasztalhatni. Az álomképek közös vonása, az összefüggés nélküli visszásság azonban mindezen esetekben is észlelhető; mert a mint álomképeinkben, a szerint, a mint az associatio törvényénél fogva egyik képzet a másikat magával vonja, akár összefügg vele logikailag, akár nem, a legképtelenebb dolgok kerülnek össze: beszédünk, cselekvéseink sem lehetnek másfélék. Épen ez az a vonás, mely az álomképeket s az általuk előidézett cselekvéseket oly közel hozza a delirium állapotához, a minthogy lényegileg az okok is ugyanazok mindakét tüneménynél: a centrális érzék-síkok túlfokozott izgatottsága; csakhogy az álmodásnál ez az izgatottság még nem állandó azaz nem pathologiai, de azzá lehet, ha azok a képzetek, melyek bizonyos visszás cselekvésekre hajtják az embert, annyira uralkodókká válnak, hogy ellenállhatatlan nyomást gyakorolnak a centrális mozgás-szervekre. Azok az okok, melyek ez állapotot előidézik, lehetnek végelemzésben psychikai okok is, de szintén csak oly értelemben, mint általán az összes képzeleti képzeteknél, hogy t. i. az utolsó ok mégis mindig a physiologiai dispositio. Vegyük fel pl., hogy egy (látszatra) egészen szabadon keletkezett képzet hoz létre a tudatban egy másikat, mely vele szoros kapcsolatban áll. Ezt a tüneményt csak úgy érthetjük meg, ha az első képzet számára, akár mert ismételten, akár mert erős inger folytán jött létre — bizonyos__physiol. dispositiót veszünk fel; mely esetben aztán a második képzet létrejötte az associatio törvénye szerint értelmezendő. Az associatio azonban, vagyis bizonyos képzetek közti szorosabb kapcsolat, s a mi ezzel összefügg: az a törvény, hogy a többször ismételt képzetek gyorsabban is merülnek fel a tudatban, nem fejthető meg más módon, mint a physiologiai inger kiterjedésének törvénye szerint, miáltal a második folyamat is végre physiologiai folyamatra redukálódik. Pauer : A lélektan alaptanai. 7
