Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - II. Fejezet. A képzetek
94 észrevételt nevezetesen módosítja vagy teljesen is megváltoztatja, a tudatban szereplő vagy épen uralkodó képzetek minősége és kapcsolata szerint. Midőn pl. valaki saját árnyékában szellemet lát, mely őt üldözi; vagy a legcsekélyebb zajt rablási vagy gyilkossági kísérletnek minősíti, a fák ágait kísérteteknek nézi stb., phantasiai illusióban szenved, mely aztán a szerint fokozódik vagy annál könnyebben fejlődik ki, minél határozatlanabb az érzéki kép, mely azt fölkelti ; és minél intensivebbek ama képzeleti képzetek, melyekkel kapcsolatban áll. Ez az oka, hogy éjjel inkább kifejlődnek ezen illusiók mint nappal; s hogy kifejlődhetésök megfelelő psych, dispositiótól is függ. A ki nem fél a kísértetektől, bizonyára nem is lát kisértetet; a ki nem fél, hogy lépten-nyomon megölhetik vagy kirabolhatják, nem fog minden kis zajban élete vagy pénze ellen való merényletet keresni stb. Az illusiók általános formáját illetőleg épen úgy mint a hallucinatióknál, a látás és hallás körébe tartozó illusiók a leggyakoriabbak; ámbár a tapintás és érzés illusiói sem épen ritkák. Midőn például valakinek az a rögeszméje van, hogy gyomrában valami állatnak kell lennie, hogy teste üvegből van stb. mindezen és hasonló esetekben az illusió a tapintás vagy érzés köréhez tartozik. Sőt egyszerre több érzék képzetei együttesen is hozhatnak létre illusiókat. Egyébként sok esetben illusió és hallucinatio annyira egymás körébe vágnak, hogy köztük a merev választófalat felállítani alig lehetséges. Az álom-képek részint hallucinatiók, részint illusiók, részint phantasmák, a szerint a mint keletkezésöknél más és más okok és tényezők szerepelnek. A mely álomképeknél a periphericus ingerek képezik a legközelebbi okokat, az álomkép az illusió természetét ölti fel, s majd mint physiologiai, majd mint phantasticus álomkép tűnik elő, a szerint a mint az emlékezeti vagy a képzeleti
