Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

A lelki jelenségek főbb csoportjai - II. Fejezet. A képzetek

mint rendes állapotban, míg az úgynevezett anaesthesia magasabb fokán, a ható inger egészen más helyen lokalizáltad, vagy két inger is érezhető, kivált azon esetekben, midőn a benyomások, betegség következtében érzéketlenné vált bőr-részeket érintenek. Az érzéketlenné vált alsó lábszárra gyakorolt nyomás pl. a íelső lábszáron lesz érezhető.

A tapintás képzetei között a térbeli megkülönböz- j tetés, alak, nagyság, testünk helyzetének és mozgásának; képzetei a legfontosabbak. Keletkezésökben azonban nem vezethetők vissza kizárólagosan a tapintás érzeteire, hanem a látás és' tapintás kölcsönös fnnctióinak az eredményei.

Azt a kérdést illetőleg: hogy miképen és minő psychologiai törvények szerint keletkezik a tapintás érzeteinek térbeli rendje (a tér képzete) az miatt, szerkezeti viszonyok mellett? Három elmélet kisérli meg a feladat megoldását: a nativismus, az empirismus és a genetikus elmélet. A nativismus, a térbeli lokalisatiót az érzéki szerveknek és központoknak yelökszületett tulajdonságaiból származtatja. Abból a feltevésből indul ki, hogy a térbeli benyomások rendje közvetlenül megfelel a bőrfelületen és az ideghártyán található érzékeny pontok rendjének; azonban a projectio, a nagyság, távolság képzete már a tapasztalástól íügg. Az empirismus a tért mint tapasztalatilag adott dolgot veszi fel s minden egyes tér-képzetet úgy értelmez, mint tapasztalati tényezőktől meghatározott tájékozódást a térben. Végre a genetikus elmélet a tér-képzetek psychologiai analysise utján törekszik fényt deríteni azon psychologiai és physiologiai folyamatokra, a melyek e képzeteket előidézik; s maguknak a tapintás érzeteinek tapasztalatilag adott kapcsolataiban véli feltalálhatni a tér-képzetek psychologiai alapjait.

Összevetve mindazon eredményeket, a melyekre az újabb kutatások vezettek, a térbeli megkülönböztetés