Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - II. Fejezet. A képzetek
értelmezésénél legvalószínűbb feltevésnek látszik, hogy a tapintás érzeteinek az innervátió érzeteivel való kapcsolata játssza a főszerepet oly módon, hogy midőn a tárgyakat megérintjük, vagy tagjainkat mozgatjuk, a tapintás érzetével együtt különböző fokú izom-érzelmek keletkeznek s kapcsolódnak az illető érzetekhez, melyek qualitative különbözők, úgy, hogy ily módon a tapintás érzeteinek bizonyos- - helyi színezetét (locale Färbung) kényteleníttetünk felvenni, mely a bőr egész felületén állandóan változik, s minden egyes helyre nézve a bőrön különös helyi-jegygyé (Lokalzeichen) alakul, mely által azon hely érzete minden más érzettől megkülön- böztethetővé válik. E helyi jegy világossága bizonyos határokon belül a külső benyomás erősségével arányos, s két testrész symmetrikus helyein nagyon hasonló; mit nemcsak az egyforma szerkezeti viszonyokból, de azon tapasztalati tényből is következtethetni, hogy bizonyos részek gyakorlása által a megfelelő testrészek is tökéletesednek. A saját tagjaink mozgatása (tapogatód- zás) által keletkezett térbeli megkülönböztetés a külső tárgyak megtapintása által tökéletesedik. Ez esetben t. i. a helyi jegy s a mozgásnál előállott érzetek együttműködése eszközli a tárgyak tér-viszonyainak megállapítását. Minél fogva könnyen csalódások is jöhetnek elő, valahányszor a tapintás szervei szokatlan helyzetbe jutnak; mint pl. azon esetben, midőn két ujjúnkat keresztbe téve, az így keresztbe tett ujjak közé egy golyót veszünk — két golyót érezünk. Mert ujjaink e szokatlan helyzetével nem tudjuk összhangzásba hozni tapintásérzetünket, miért is úgy lokalizáljuk azokat, mint a tapintó ujjak rendes helyzetében szoktuk. 7<> A térbeli megkülönböztetés közvetítése mellett egy másik nem kevésbbé fontos functiója a tapintás érzéké-
