Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek
52 kezik, ez a folyamat pedig sokféle módon változó és csak nagyon nehezen analysálható feltételeket foglal magában : a hangulat lélektani elemzése több nehézséggel van összekötve mint az érzet eredeti alaphatározmányainak fejtegetése. Már maga a különféle érzelmek leírása és megjelölése nagy nehézségekkel jár. Physiologiai és lélektani értelmezésűk még nehezebb. Csakis keletkezésük feltételeiről tudjuk megállapítani, hogy e tekintetben első sorban az érzet intensitása és minősége, másodsorban különböző kapcsolatuk és viszonyaik, végre az érzetek egymás közti hasonlósága játszanak döntő szerepet. Ezt a tényt kifejezendők, joggal beszélhetünk az érzet-hangulat bizonyos főfeltételeiről (de nem törvényeiről), a melyek a következők: 1) az intensitás, 2) a minőség, 3) a kapcsolat, 4) a vonatkozás és 5) az analógia és contrast, a melyek tüzetesebb fejtegetése egyúttal az érzethangulat természetére és nyilvánulatainak formáira is közelebbi fényt fog deríteni. A mennyiben az érzet intensitása és minősége az érzet eredeti alaphatározmányai, magából e tény természetéből önkényt folyó következmény, hogy e két alap- határozmánynak az érzet-hangulatra döntő befolyással kell lenni, a mit aztán a tapasztalat: megfigyelés és kísérletezés is bőven igazol. A hangulat függő voltát azjírzet intensitásától leghatározottabban az erős érzeteknél észlelhetni, melyek mindig fájdalom érzéssel követvék egybe. Kivétel nélkül összes érzékeink körében constatálhatni e tüneményt. Bizonyos maximális értéknél, vagy ettől bizonyos távolságban, minden érzet mint fájdalom nyilvánul s mint ilyen érzés tart addig a különbözetlenségi pontig, melynél a közönyösség lép fel; s a mely pont alatt már kellemes érzetek várhatók. A mit azon tapasztalás is 9
