Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek

bizonyít, hogy összes érzékeink körében, kiváltképen a mérsékelt érzetek kötvék egybe élvezet-érzéssel. A csik- landozás érzetei, melyek gyorsan váltakozó s mérsékelt erősségű bőringerlésen alapszanak, a mérsékelt izommozgások érzetei, a leghatározottabban nyilvánuló élvezetekhez tartoznak.

Az jíyzet minőségének befolyását a hangulatra ott tapasztalhatni legszembetűnőbben, a hol e hangulat az érzet többi alkotórészeit annyira háttérbe szorítja, hogy azok csaknem egészen elenyésznek; tehát a szervi érzeteknél, a tapintás-, ízlés és szaglás érzeteinél. Ezeknél a hangulat, közönségesen annyira előtérbe nyomul, hogy tisztán a minőség szempontjából, minden tekintet nélkül az intensitásra, még osztályozni is szokás ez érzeteket. így mondjuk, hogy az édes kellemes, a keserű kellemetlen. Holott tényleg kétségtelen, hogy az inten- sitás befolyása, a mondott szabály szerint, ezeknél az érzeteknél is érvényes. Szagok például, melyek concen- tráltan a legkellemetlenebbek közé tartoznak, kellő lrigítás után mint illat-szerek használtatnak. Általános szabály gyanánt áll e szerint, hogy bármennyire befolyásolja is az érzet-minőség a hangulatot, magában véve, absolute, semmiféle minőségű érzet sem kellemes vagy kellemetlen, hanem csak lesz azzá, az intenzitás fokozata szerint. Mégis azzal a különbséggel, hogy némely minőségű érzeteknél az az indifferentiális pont, melyen fölül és alul kezdődnek az ellentétes kellemes és kellemetlen érzések, alantabban, másoknál magasabban fekszik, minélfogva némely érzeteknél, a hangulat positiv értékének maximumát — melyeken túl a mindig jobban növekvő negativ érték kezdődik — korábban éri el, mint más érzeteknél. A keserű íz pl. már kellemetlen azon fokon, melyen az édes íz még positiv értékének maximumához nagyon közel áll.

A hang-érzetek között a hangmagasság (Tonhöhe) és hangszínezet (Klangfarbe), hangerősség, időtartam