Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek

síkba olvad. Minélfogva ezen érzetek nagyobb számú, világosan megkülönböztethető elemeket foglalnak magukban, a melyek közt sokféle átmenet lehetséges. A di- mensiók számát azonban csak néhány érzetnél lehet megállapítani. Ilyen minőségileg különböző érzetek: a látás, hallás, szaglás és Ízlés érzetei. Mindegyiköknél kimutatható a folytonos átmenet az egyik érzet-minőségből a másikra, sőt a látás és hallásnál határozott rendbe is foglalható e continuitás, a mi e szerint ez érzetek egyik főtulajdonsága gyanánt is tekinthető. Másik főtulajdonságuk abban áll, hogy minőségük úgy egymástól, mint az érzet minden egyéb fajtájától a legvilágosabb an megkülönböztethető, mi a szervi- és izomérzeteknél nem tapasztalható.

A qualitás alapján osztályozott érzetek között lélektanilag legfontosabbak az érzék-érzetek: az általános érzék (tapintás) érzetei, a látás-, hallás-, szag-, íz-érzetek. Mindannyian bizonyos arra rendelt érzéki szerv közreműködésével jönnek létre, és különféleségök főképpen az illető szervek szerkezeti viszonyaira vezethető vissza. Legalább arra mutat az a physiologiai tény, hogy mindezen érzéki szerveknél az ingerek hatása az idegekre bizonyos sajátságos vég-apparatusok által közvetíttetik, a melyek alkata az ingerek külső alakjához van alkalmazva. Legegyszerűbb viszonyokat az általános érzéknél találunk, a melyet a physiologiai fejlődéstörténelem tanúsága szerint nagy valószínűséggel az összes többi érzéki szervek ősformájának is kell tekinteni, s a melynek őseredetisége még abban is nyilvánul, hogy nála vagy semmi külön készüléket nem találhatni az ingereknek transformatiójára, vagy csak nagyon primitiv berendezések szolgálnak a physikai ingereknek az idegekre való átvitelére. Míg a későbbi fejlődésű érzéki szerveknél mindenütt találhatók olyan berendezések, melyeknek