Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek
38 ösvényei kellőleg begyakoroltattak légyen az inger felfogásában és elvezetésében, azaz functió-képesekké váltak. E gyakorlat hiánya — újszülötteknél és a fejletlen gyermekkorban — vagy az a körülmény, hogy egyes idegpályák betegség, hűdés következtében functio-képtele- nekké váltak — tébolyodottaknál; — vagy összeköttetésök megszakítása a középponttal; a megfelelő érzet létrejöttét is meggátolja. Az egyes érzékszervek természettana pedig: az acustika, optika részletesen is kifejtik azokat a feltételeket és törvényeket, a melyek szerint a látás, hallás érzetei keletkeznek. Ezek a kutatások azonban más disciplinák feladataihoz tartoznak és csak általános eredményeik szempontjából érdeklik a psychologust. Sokkal fontosabbak azok a fejtegetések és kísérletek, melyek az érzetek alapsajátságainak kiderítését czélozzák és ezzel magának az érzetnek, mint lelkünk legeredetibb állapotának a természetét iparkodunk megfejteni. Abból a tényből, hogy az érzet-ingerek nélkül érzet létre nem jöhet, vagyis hogy az érzet az inger physio- logiai hatásának az eredménye; az ingerek pedig mint mozgások, lényegök szerint mechanikai természetűek és így az érzet végelemzésben erőhatás, önkényt következik, hogy minden érzetnek kell valamelyes intensitásá- nak és az inger minőségéhez képest, valamelyest- qua- litásának is lennie. Intensitás és qualitás e szerint azok az eredeti alaphatározmányok, melyek nélkül érzet nem gondolható és physiologiailag sem construálható. Megérzem, felfogom a fényt, a hangot, a hőt, valaminek az ízét vagy szagát, ennek a lelki functiónak az eredménye, az érzet okvetetlenül feltételez bizonyos intensitást, mely nélkül nem jelentkezhetik (van olyan csekély inger is, a melyet meg nem érzek, a melynek tehát érzet nem felel meg) és bizonyos qualitást, a mely nélkül az egyik érzetet a másiktól nem lehetne megkülönböztetni. A har-
