Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
Bevezetés - A lelki élet fogalma
31 r functióval sem voltunk elfoglalva. Az álmok legélénkebbek mindjárt elalvás után, és közvetlenül felébredés előtt, tehát akkor, midőn az idegrendszer még nem nyugodott el egészen, vagy kipihenés után újólag képessé vált új működésre. Miből egyszersmind az is következik, hogy az álmodás semmi esetre sem teljes nyugvás. Innen van, hogy midőn egész alvásunk alatt folytonos álomképek zaklatnak, alvás után még fáradtabbnak és kábultabbnak érezzük magunkat, mintha egyáltalán nem is aludtunk volna. Ha pedig az álmodás nem nyugvás, mivel az alvás rendeltetése nem más, mint hogy a kifáradt idegrendszert újra felélénkítse, alig valószinú, hogy az álmodás szükségképes összeköttetésben álljon az alvással, inkább ellenkezőleg az alvás megháborítása gyanánt tekintendő. Ha az idegrendszer izgatottsága oly fokra hág, hogy a beszéd- és mozgásszervekre is hat, és azokat mozgásba hozza, az alvabeszélés és alvajárás jelenetei keletkeznek. Az első nagyon is mindennapi tünemény, kivált gyermekeknél és élénk képzelmú egyéneknél. A másik azonban már ritkább s a kóros állapotok közé sorolandó. A hypnosis azon alvásszerú állapot, melyben a hyp- notizált, bizonyos ellenállhatatlanul erős képzetmotivu- mok az ú. n. suggestio hatása alatt, öntudatlanul és a reflexmozgások kényszerével a neki suggerált cselek- zéseket gépszerúleg elvégzi; állapota egész ideje alatt automataként viselkedik, tagjait parancs-szóra mozgatja, nevet vagy sír, fájdalmat vagy örömöt mutat, bármily természetellenes helyzetbe helyezhető, és abban mindaddig megmarad, a míg más parancsolatot nem vesz, s legtöbb esetben parancs-szóval fel is ébreszthető. Ha a suggestio magától a hypnotizált egyéntől ered: auto- suggestiónak neveztetik; ellenkező esetben idegen suggestio.
