Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
Bevezetés - A lelki élet fogalma
32 Természetét illetőleg csak annyit tudunk, hogy keletkezése az idegrendszer bizonyos sajátságos, de eddig még kiderítetlen dispositiójához van kötve, mely többszörös hypnotizálás által mindjobban fokozódik. A probléma megoldása tehát nem psychologiai, de physiologiai feladat. A lelki betegségek a test-szervezet desorganisálása folytán támadt lelki állapotok. Nyilvánulataik szerint kétfélék lehetnek: vagy olyanok, melyek mulékonyak, pl. a delejes alvás, káprázat állapotai; vagy maradandók, minő pl. a hülyeség. Létesítő okaikat tekintve, majd túlnyomó- lag testi, majd túlnyomólag lelki befolyások uralma alatt keletkeznek. Habár sajátlagos gyökerök — végelemzésben mindig a testben: az agyvelő rendellenes táplálkozási viszonyaiban keresendő. Az organismusban beállott abnormitások szolgálnak végső alapjául, kivétel nélkül minden lelki betegségnek elannyira, hogy még azon esetekben is, midőn psychikai okok: pl. heves kedély-rázkódtatás létesítenek lelki betegségeket, ez a testi szervezet által közvetíttetik. A lelki okok, megrontva a testi szervezetet, hozták létre a lelki betegséget. Nemeiket tekintve felosztatnak ú. n. kedély- és elmebetegségekre (Gemüths- und Geisteskrankheiten). Amazokhoz tartoznak : a mélakór (hypochondria) és a kedély-érzéketlenség (torpor animi). Az utóbbiakhoz : a hülyeség (Blödsinn) és az elmeháborodás (Verrücktheit) különféle nemeivel, minők: a félrebeszélés vagy tébolyodás, az őrültség, az őrjöngés vagy düh (mania).
