Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
Bevezetés - A lelki élet fogalma
26 is különféle fokozatokban .jelentkezik. Első nyilvánulata az álmosság, mely állapot főként azon erőltetés által nyilatkozik, a melyre szükségünk van, hogy magunkat ébren tarthassuk; és abban, hogy érzékeink veszteni kezdik erejűket és élességüket s az összes lelki működéseken bizonyos nehézség észlelhető. Második fokozat a fél-alvás vagy szender, szunnyadás; mely aztán mélyalvásba megy át, midőn az idegrendszer a kifáradás legfőbb fokára jut, s ezáltal felette csekély vagy éppen semmi fogékonysággal sem bir a külső behatások elfogadására. A mint és a mily mértékben aztán e fogékonyság ismét visszatér, a mély-alvás is szűnni kezd, s újra a fél-alvás- vagy szunnyadásba megy át, mit végre a felébredés követ. Az okokat illetőleg, melyek az alvást és annak periodikus visszatérését előidézik, tapasztalásból csak annyit tudunk, hogy vannak okok, a melyek előmozdítják, és ismét a melyek akadályozzák az alvást. Általános tapasztalati szabály gyanánt áll: hogy mindaz, a mi az idegekre és izmokra elzsibbasztólag hat, előmozdítja — a mi pedig ingerlő befolyással van, gátolja az alvást. S ez így van psychikai tekintetben is. A mi felingerli, izgatja az embert, vagy érdekel — mindez akadályozza az alvást, míg a mi érdektelen, unalmas, az előmozdítja. Innen van, hogy pl. könnyen elalszik az ember, ha testileg, lelkileg ki van fáradva; vagy ha idegei elbágyadtak, mit nagy meleg vagy hideg, szeszesz italok mértéktelen élvezete, altatószerek (opium) által érhetni el. Ellenkezőleg gátolják az alvást: a testi és lelki bajok különféle nemei, testi fájdalmak, lázas állapotok, szabálytalan vérkeringés, túlhajtott testi vagy szellemi megerőltetés, szeszes italok kisebb mértékben, a mennyiben ezek az agyidegek folytonos izgatottságát idézik elő. Nagy hatásuk van továbbá a kedélymozgalmaknak. Általában ismeretes, hogy a nyugtalan, izgatott és lázas kedélyállapotok mily mértékben képesek akadályozni az alvást.
