Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

Bevezetés - A lelki élet fogalma

lete is más és más vonásokat tüntet fel, természetesen •csak azon határokon belül, melyeket az individualitás eredeti sajátságai tűznek minden egyes ember elé, s a melyen túl lépni senkinek sincsen hatalmában. S ez így áll a nemi különbségre nézve is. Mind a két nemnek vannak bizonyos testi és lelki sajátságai, melyeket főképen és első sorban a nemi különbségre kell visszavezetni.

Mindezek alapján megállapíthatjuk a természettörvényt, melyben az organisatiónak állandó befolyása van kifejezve a lelki tüneményekre.

Az organisatió mulékony hatásának eredményei.

Ha a test-szervezet állandó hatása helyett, annak mulékony befolyását a lelki tüneményekre veszszük tekintetbe, e maló hatás eredményei gyanánt az alvás, álmodás, ájultság, hypnosis s a lelki betegségek egész sora tűnik elő.

Az alvás az agyidegrendszer állapot-változásának eredménye. Egészséges állapotban természetes, betegségben rendkivüli testi okok által előidézett kifárasztása az agyagidegrendszernek, mi által az eszmélés, vagyis állapotainknak észrevétele megszűnik — a test életműködései azonban rendesen tovább folynak. A mi egyik lényeges sajátság az alvás állapotában; mert éppen ezáltal különbözik egyéb vele rokon állapotoktól, minő pl. az ájultság, a valódi- vagy tetszhalál, mely állapotoknál az életműködések megszűnnek, részben vagy egészben, míg az alvásban nem.

Az idegrendszernek kifáradása azáltal mutatkozik, hogy az érzékek mindjobban és jobban alkalmatlanabbakká válnak a külső behatások elfogadására: és pedig először a látás-idegek fáradnak el, ezt követik a szaglás és ízlés idegei, legtovább a hallás- és tapintásidegek virrasztanak — miből könnyen érthető, hogy az alvás