Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
Bevezetés - A lelki élet fogalma
20 Az ideg-alkat. A mennyiben az idegek azon fő-közvetítő-szervek, melyek a testi és lelki élet közti kapcsolatot létesítik, könnyű megérteni, bogy az idegek természete és sajátságai, egy szóval az ideg-alkat sok tekintetben befolyásolja a lelki tüneményeket s számos lelki jelenségnek alapja, melyeket csak ezen utón lehet megfejteni. Ezen igazságot már a régiek is felismerték és meg is alapították a «vér-alkatról» szóló elméletben; csakhogy még nem ismervén az idegek fontosságát, a lélek székhelyét a vérben keresték, s azon physikai és lelki sajátságokat és jelenségeket, melyeket a mai tudomány az idegek természetéből fejt meg, a testben található főnedvek különböző vegyületéből értelmezték. Hippocrates azon nézet- ben volt, hogy az emberben négy főnedv létezik: a vér a sárga epe (yoXrj) a fekete epe (pekatva yoh)) és a nyálka (cp'kéypux); s e nedvek különböző vegyülete képezi az egészség és betegség forrását. E nézetre alapította Galenus elméletét a véralkatról. Szerinte az említett nedvek minden emberben bizonyos vegyületben fordulnak elő, melyhez képest más és más lelki tünemények is keletkeznek. S minden lelki hangulat vagy tulajdonság, minők pl. az okosság vagy butaság, hűség vagy hűtlenség, nyilt őszinteség vagy alattomosság stb. e nedvek vegyületének különféleségén alapszik. Az idegrendszer működésének és jelentőségének alaposabb ismerete folytán a véralkat fogalma is megváltozott; s a mai tudomány már a temperamentum kü- lönbözeteit nem az említett nedvek különböző vegyületéből, hanem az idegek természetéből, s két különböző sajátságának: az ingerek iránti fogékonyságuk és azokra való visszahatásuk^különbözőségéből, vagyis ingerlékenységük és ér ej ők fokozatából magyarázza. Mely alapon az idegek hangulatának négy osztálya vezethető
