Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
Bevezetés - A lelki élet fogalma
21 le; a mint t, i. a .nevezett két alapsajátság nagyobb vagy kisebb mértékben van meg, vagy egyik túlnyomó a másik fölött, következő esetek lehetségesek: 1. Nagy ingerlékenység erős visszahatással. 2. Csekély ingerlékenység csekély visszahatással. 3. Nagy ingerlékenység és csekély visszahatás. 4. Csekély ingerlékenység és erős visszahatás. A régi elnevezések értelmét megtartva, az elsőt epésnek (cholerikus), a másodikat nyálkásnak (phlegmatikus), a harmadikat vérmesnek (sanguinikus), s a negyediket mélának (melancholikus) nevezhetni. Mindegyikök bizonyos testi és lelki sajátságokat vagy jellemző vonásokat tüntet fel, melyeket csakis az ideg-alkat sajátságaival összefüggésbe hozottan lehet megmagyarázni. Midőn azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy kívüle még számtalan egyéb tényező is közre működvén a testi és lelki sajátságok alakításánál, sőt bizonyos körülmények között maga az idegrendszer-hangulata és természete is változásoknak lévén alávetve : az ideg-alkat nyil- vánulatai sem jelentkezhetnek tökéletesen megfelelőleg a felvett négy osztály sajátságainak — szabályai tehát végérvényes szabályokul nem szolgálhatnak, hanem csak útbaigazítanak; mint ilyenek azonban elég fontosak, mert megbízható alapul szolgálnak sok tünemény megfejtésénél, úgy az egyes emberek, mint családok életében, melyek nélküle megmagyarázhatatlan rejtélyek maradnának. Az egyéni természet. Az ideg-alkat mellett egy másik nevezetes tényezője a lelki tüneményeknek ; az egyéni természet, az u. n. individuális character. Alatta az organisatiónak maradandó befolyása értendő a lelki élet összes hangulatára; mely tehát szorosan véve. nem is egyéb, mint az egész ember úgy a mint van, összes testi és lelki, erkölcsi tulajdonságaival és sajátságaival együtt, s a mely épen ezért
