Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
I. Fejezet. Előzmények
2 Az orvostudomány kifejlődése. 7 a A középkor orvostudománya. mán a művelt Európa legnagyobb részében diadalmasan hordozza meg zászlait, mindenütt lelkes munkásságot s a tudományok intenzív művelését idézve fel. A szabad szellem, melynek egyik következménye volt a vallási felszabadulás is, különösen Németországban és Németalföldön teremtett világhírű tudományos gócpontokat, melyek azután az egész 16. sz. tudományos életét irányították s mostani tudományos életünk első alapjait lerakták. Mielőtt azonban áttérnénk a renaissance által alkotott igazi tudományosság kifejlődésének vizsgálatára, előbb vessünk egy rövid visszapillantást a renaissancet megelőző korok orvostudományi történetére, hogy a tudomány természetes fejlődését világosan lássuk. * * * Azáltal, hogy a renaissance felszabadította az embert s a szabad kutatás elvével a tudományos vizsgálódást megindította, az összes tudományok uj életre ébredtek. Legnagyobbat haladtak a természettudományok, köztük az orvos- tudomány. Az ó- és középkor orvostudománya nem egyéb jóhiszemű kuruzslásnál. A renaissanceig az orvostudomány anyagát babonaságok, vagy véletlen folytán felfedezett egyes gyógyhatású füvek használata alkották. Ez utóbbiaknál is a legnagyobb hatást az autoszuggesztiónak kell tulajdonítanunk. Az ókorban Hippokratesx) és Galenus2) elvei szerint gyógyítottak. Mindkettőnek egész iskolája volt, mely, főleg Galenusé, de a konzervatív Franciaországban Hippokratesé is, még a renaissance által előidézett megújulás után is fennmaradt s továbbfejlődve átnyulott a 18., sőt helyenkint a 19. századba is. A középkor mélyen vallásos szelleme mindenbe szeretett isteni megnyilatkozást belemagyarázni, igy az orvostudományba is. A tudományok középkori művelői, a szerzetesek és világi 1 1) Hippokrates, az ó-kor leghíresebb orvosa Kr. e. 460. és 377. közt élt Görögországban. Ő állította fel először a 4 életnedv elméletét: nyálka, vér, sárga és fekete epe. Az érvágás és hashajtó kedvenc eszközei. (Pallas Nagy Lexicon.) 2) Galenus Claudius Kr. u. 131. és 200. közt élt Rómában, mint a római császárok orvosa. (Pallas Nagy Lexicon.)
