Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
I. Fejezet. Előzmények
3 papok, átvették ugyan Galenus és Hippokrates elveit és gyógymódjait, sőt az időközben keletkezett és sok tekintetben híressé vált arab orvosi iskola tanait is felhasználták, de mégis a gyógyulást nem annyira az orvosszerek hatásának, mint inkább Isten akaratának s az alkalmazott imádságnak és más jámbor cselekedetnek tulajdonították. így természetesen az orvostudományok nem fejlődhettek, inkább az eddigi orvosi tudás is feledésbe ment. Viszont azonban az egészséges életmód, a jó és helyes táplálkozás, a tiszta levegőn való tartózkodás és mérsékletesség elvét hangoztató egyes szerzetesi orvosi iskolák észszerű iránya se tagadható. Az eíajta prezer- vativ gyógymódot hirdető, mert a betegséget megelőzve, erőteljes, egészséges szervezet szerzésére irányuló gyógyítóiskolák közt a salernói bencés iskola lett a leghíresebb, melynek verses egészségtani szabályait még a 17. században is tanulták az iskolákban. A középkor azonban már általános irányánál és szelleménél fogva is, mely a testet elhanyagolta, főkép a természettudományok haladására nem volt kedvező. A legtöbb betegségről s annak gyógyításáról fogalmuk sincs a középkorban még a leghíresebb orvosoknak is. S alig van valami uj felfedezés az. egész középkorban. Pedig számtalan betegség és járvány dúlt nálunk is a középkor folyamán. Már az Árpádok alatt rettenetes pestisjárványok pusztítanak országszerte, úgy hogy egész vidékek pusztulnak ki. Ugyancsak járványszerüen szedi áldozatait a lepra (bélpoklosság), a hideglelés (sárgaláz, váltó- láz), a sz. Antal tüze1) (ignis sacer), valamint a bujakór (lues). A 14. és 15. században lépnek fel először: a fekete halál, a sz. János tánca, az angol láz, a scorbut és vérhas, mint járványok. Természetes, hogy a legegyszerűbb tudományos isme- r reteket is nélkülöző orvostan nem birt védekezni a járványok ellen, hisz az orvosok még a betegségek ragályos voltát sem ismerik, sőt még a 16. században is vitatkoznak azon, hogy vájjon a járványos betegség ragályos-e, vagy csupán Isten ') Azonos a későbbi gangrena-val, mely időnkint járványszerüleg lépett fel, mint az anyarozsos (secale cornutum) kenyér élvezete folytán a vérbe került nagymennyiségű ergotin mérgezése által keletkezett üszkösödés (ergotismus gangraenosus), vagy viszkető vörös duzzadás (e. crom- cus, ignis sacer.) A gyógyulást Isten akaratánál tulajdonítják. / Betegségek a középkorban. ’api orvosok. 1*
