Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 1) Közművelődési állapotaink - b) Folytonos háborúk, mint a gazdasági romlás okai
65 ismerése folytán bekövetkező folytonos, bár kisebb támadások s a török beütései folyton fogyasztották a magyarságot a királyi Magyarország területén számbelileg is, de főleg gazdaságilag. Pedig az ország még a Bethlen háborúi, főleg az 1626-diki támadás által okozott pusztulásokat se tudta kiheverni. Hisz a török segédhadak Murtéza vezetése alatt, nemkülönben Mansfeld hadai úgy kirabolták az egész országot, hogy Eszterházy nádor szavai szerint Szendrőtől Pozsonyig 2—3 hegyek közt fekvő vármegye kivételével pusztasággá lett az ország, mely nemcsak ejjyjiadsereget eltartani, de még magától megélni se tudott.1) A jobbágyság helyenkint annyira elszegényedett, hogy télre való élelme híján az éhhalál elől inkább török területre menekült, ahol legalább megélhetése biztosítva volt s nem volt kitéve a háborúk folytonos pusztításainak. Joggal irta Hasszán pasa egyik levelében Eszterházy nádornak, hogy »e szegény ráják- nak, mint egy nyáj juh, mely kétfelé adja tejét, két sereget kell kitartaniok. (T. i. a magyar és erdélyi sereget.) Ti őket annyira elnyomtátok, hogy elfordultak tőletek, ámbátor hittársaitok voltak.« i) 2) A magyar jobbágyok helyzetére nézve jellemző ez az eset, mely nem egyedülálló, hogy a török vezérek járnak közben a magyar jobbágyokért, mert ők nem bírják nézni a rettenetes nyomort. A nyomorúságot egyébként eléggé jellemzik a folyton megújuló parasztlázadások, a szívtelenül zsaroló földesurak ellen. Az összetört, porig alázott állatnak tekintett jobbágynak végleg el kellett keseredve lenni, hogy ezen lépésre vállalkozzon. S mindezen állapotok dacára is 1630-ban újra megindult a háború Erdéllyel, mely 3 évig tartott, fokozva az általános romlást. 1633 után azonban újra csend lett Magyarországon) s leszámítva Rákóczi György 1643-ki hadjáratát, mely az 1645-diki linzi békében végződött, s mely megint elpusztította a felvidéket ugyanakkor, mikor Torstenson hadai Ausztriát és Vág-Morva közét pusztítják ki, nagyobb hadjárat nem is volt 1633—1657-ig. így III. Ferdinánd uralma i) M. N. T., VI., 394. ^T~MTN T./vC 473. 6
